Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról: historiográfiai és bibliográfiai áttekintés / 27–46. o.

HAVASSY PÉTER A magyar világi archontológiáról (historiográfiai és bibliográfiai áttekintés) Iványi Sándor c. apát, az Egri Főegyházmegyei Könyvtár vezetője emlékének. Az archontológia művelését erőteljesen gátolja, hogy e segédtudománynak nincsen kézikönyve, vezérfonala, kidolgozott módszertana, a munkálkodást segítő bibliográfiája. E sorok írója is csupán arra vállalkozik, hogy e háttérbe szorult segédtudományról elsősorban a figyelemkeltés szándékával előtanulmányt írjon.* Néhány szavas etimológiai és fogalmi magyarázat után megpróbáljuk röviden bemutatni a világi archontológiai kutatás hazai történetét, kiemelve elsősorban az időtálló, szemléletében korszerű műveket, ezután szólunk a méltóságsorok közlési módjáról, majd e segédtudomány legfontosabb forrásaira és irodalmára vetünk egy pillantást, s végül archontológiai bibliográfiával zárjuk dolgozatunkat. E szóösszetétel a görög archón „vezér", „főnök", „tisztviselő" és a logos „beszéd", „tudomány" jelentésű szavakból áll, tehát szabatosan fordítva, a vezérekről, tisztviselőkről való beszédként, a róluk szóló tudományként, illetve a nevüket tartalmazó listaként értelmezhetjük. Az archontológia kifejezést eddig még senki sem magyarosította, a szónak nincs magyar megfelelője. Úgy érezzük, hogy az általunk javasolt „történelmi tisztségnévtan", „történelmi névsortan" elnevezéseken is lehetne csiszolni, de ennél jobbat eddig nem találtunk. Az archontológia valamilyen világi vagy egyházi intézmény élén álló, vagy személyzetéhez tartozó tisztségviselők kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó történeti segédtudomány. Az archontológiának — bármennyire is igyekeztünk fogalmát meghatározni — ez csupán szűkebb értelmezése. Valóban a tisztségviselők kilétének megállapítása volt és marad alapvető célja, mely elérésénél azonban ma már nem állhat meg, hanem teljességre törekedve, az archontológiai vizsgálódást — más fontos stúdiumok mellett — elsősorban politika-, jog-, hivatal- és közigazgatás-történeti kutatással kiegészítve, választ kell adnia a névsort kialakító, azt befolyásoló és' ,más tényezőkre. Az archontológia „a történetkutató részére fonál, melynek segítségével könnyebben tájékozódik búvárolt anyagában és ennek feldolgozásánál. A társadalom- és családtörténetnek a különféle nemzetségek és családok tagjainak és közhivatali szereplésüknek megismerése által magában véve is forrása" — írja 1940-ben Czobor Alfréd. Napjainkig időszerű azon megállapítása is, hogy „az archontológiának még széles és sokfelé nyúló területei ma is teljesen kopárok, nem tagadhatjuk, hogy e téren még sok a tennivaló".* 27