Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Sinkovics István: A történetírás segédtudományai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1777–1986 / 3–17. o.

leveleket kaptak a gyakorlatokon, ahol egyúttal magyar diplomatikai és hivataltörténeti résztémákat dolgoztak fel. Hogy az oklevelekkel való foglalkozást megkönnyítse, 1912-ben oklevéltani naptárt (új kiadása 1974-ben), 1923-ban chronológiát és 1927-ben középkori oklevélszövegek címén 76 oklevélmásolatot tett közzé. Mindezekkel az oklevéltanba való bevezetést segítette. Fejérpataky magántanárai közé tartozott Hajnal István, akit levéltárban töltött szolgálat után 1930-ban a budapesti bölcsészeti kar új- és legújabbkori egyetemes történeti tanszékére neveztek ki. Hajnal írástörténettel, az írásbeliség társadalmi szerepével és a középkori értelmiséggel foglalkozott. Eredményeit összefoglaló munkája (L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales) már halála után egyik tanítványának, Mezey Lászlónak a gondozásában 1959-ben jelent meg. Hajnal legeredetibb felismerése az volt, hogy az írás egyezése az európai országokban elsősorban nem a kancelláriák egymásra gyakorolt hatására, hanem az egyetemekre vezethető vissza, ahol az írást és az oklevélszerkesztést tanították. Megállapításai jelentős európai összehasonlító anyagra épültek és nagy visszhangot keltettek. A paleográfusok közül egyesek idegenkedve fogadták, de utóbb többen elfogadták álláspontját, és ez — Hajnal kifejezett szándéka szerint — újabb kutatásokra ösztönzött. Az azóta tragikus módon meghalt Mezey László, a budapesti egyetem címzetes professzora rendszerezte és közzétette a könyv mondanivalóját alátámasztó facsimiléket 1013-tól 1302-ig, amelyeket különféle országokból választott ki. Egyúttal Hajnal említett posztumusz munkájába külön tanulmányt írt „Az írás és a kancellária" címen.

29 Ugyancsak Fejérpataky magántanára volt Gárdonyi Albert, aki 1926-ban megírta a történelmi segédtudományok történetét. A XIX. század fordulóján és a két világháború között a történelem segédtudományainak színvonalas műhelye volt a budapesti egyetemen. A történetírás érdeklődésének megfelelően elsősorban a középkori diplomatika uralkodott a kutatásban és az oktatásban. Szentpétery azonban fontosnak tartotta, hogy a kutatás túllépjen a középkor határán. Egyik tanítványának, aki a királyi kancellária történetének Mohács előtti utolsó fél évszázadát vizsgálta, további feladatául jelölte ki, hogy a magyar kancellária működését igyekezzék tisztázni a Habsburgok központi kormányzatában. Doktori disszertáció készült az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulásáról és a hiteleshelyi, sajátosan magyar középkori intézmény újkori fejlődéséről az intézmény XIX. századi megszüntetéséig. 3. A segédtudományok 1945 után Az ország felszabadulása az egyetem életében is jelentős változásokat hozott. A bölcsészeti kar éppen Hajnal Istvánnak 1944—1947-ig tartó dékánsága alatt nagy erőfeszítéseket tett a háború nyomainak eltüntetésére és az oktatás elemi feltételeinek biztosítására. Ebben nagy segítséget kapott a kormányzattól és a munkásosztály önként vállalt segítségétől a „Munkások a tudományért, tudósok a munkásokért" jelszóval megindult társadalmi mozgalom keretében.-'

0 Egyelőre megmaradt a korábbi egyetemi szervezet és oktatási rend. Szentpétery Imre már 1945. július 23-án a bölcsészeti kar tanácsának ülésén előterjesztette, hogy az oklevéltani és a címertani tanszék nevét változtassák meg a történelem segédtudományai tanszékre. A kari ülés hozzájárult a név megvál12