Levéltári Szemle, 37. (1987)

Levéltári Szemle, 37. (1987) 2. szám - Sinkovics István: A történetírás segédtudományai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1777–1986 / 3–17. o.

nek legbiztosabb forrásai az oklevelek.

17 Kidolgozta felhasználásuk módszerét és ezzel a modern diplomatika egyik megalapítója lett. Egyúttal nem állott meg a középkor határán, hanem átment a XVI. századra is. Sem az École des Chartes, sem az Institut eredetileg nem tartozott az egyetemhez, de munkájuk új irányt adott az oklevéltannak és hatásuk az országhatárokon túl is kisugárzott. Ezeken kívül több külföldi egyetemen a diplomatikának kiemelkedő központjai alakultak ki, amelyekkel magyarok is kapcsolatba kerültek. A magyar Károlyi Árpád pl. az Institutban tanult, utána a bécsi Staatsarchivba nevezték ki, s ennek végül is igazgatója lett. Károlyi nem segédtudományokkal foglalkozott, de a XVI—

XVII. század történetének kutatásában eredményesen alkalmazta a forráskritika módszerét, amit az Institutban tanult, és a Staatsarchiv gazdag anyaga alapján tisztázta történelmük több homályos kérdését. Az ő irányításával alkalmazták a Staatsarchivban a proveniencia rendezési elvet, amely akkor terjedt el Európa országaiban.

18 Károlyi kortársa volt Fejérpataky László, aki két évet tanult a bécsi intézetben és nyolchónapos tanulmányútja során Berlinben Wattenbachot, Bresslaut és Waitzot hallgatta, részt vett az École des Chartes munkájában.

19 Érdeklődése a történelem segédtudományai felé irányította. Mint a pesti egyetem magántanára felmérte a segédtudományok magyarországi helyzetét és a feladataikról részletes tervet terjesztett elő a Magyar Történelmi Társulat 1885. július elején tartott kongresszusára.

20 A bevált külföldi példák alapján felvetette, hogy szükség van egy Magyar Történelmi Intézetre. Ezt nem az egyetemen tervezte, hanem olyanok számára, akik bölcsészeti vagy jogi tanulmányukat befejezték. Az intézet főleg postgraduális képzést adott volna. Fejérpataky évente hat-nyolc hallgató beiskolázására gondolt, akiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter vesz fel és ezek ösztöndíjat kapnak. A rendes tagokon kívül korlátozott számban mások is részt vehetnek az előadásokon és a gyakorlatokon. A képzési idő két év, és a tantervben a következő tárgyak kapnak helyet: magyar történelmi kútfők, paleográfia és diplomatika, magyar magános közjog, magyar egyházjog, archeológia, hazai és külföldi könyvtárak ismerete, könyvtártan, levéltártan, bibliográfia. Látható ebből a felsorolásból, hogy a párizsi^ és bécsi intézet tananyagából azt választotta ki, amit a hazai képzésben szükségesnek ítélt. Az intézeti stúdiumok elvégzése — elgondolása szerint — könyvtárban, levéltárban, múzeumban való elhelyezkedésre jogosított volna, de ugyanakkor a tanári pálya is nyitva állt a hallgatók számára. Addig is, amíg a Magyar Történelmi Intézet megvalósul, elsősorban a paleográfia és a diplomatika oktatását tartotta szükségesnek megváltoztatni. Azt javasolta, hogy az előadásokon és gyakorlatokon meg kell világítani az oklevéltan „addig csaknem teljes bejáratlan mezejét". Remélte, hogy a magyarországi oklevelek beható vizsgálatával és nyilvánosságra hozásával a Monumenta Germaniae Historica újabb köteteihez hasonló színvonalú forrásközlés fog megszületni. Az oktatáshoz fotóeljárással készült hasonmásgyűjtemény közzétételét tervezte, amely tizenkét füzetben bemutatja a magyarországi oklevél adás fejlődését kezdettől Mohácsig. Benne 150 tábla csaknem minden előforduló típusra tartalmazna mintákat. Horvát Istvánnak az 1830-as években közzétett facsimile gyűjteményét két okból sem tartotta megfelelőnek. Egyrészt, mert rézmetszeteket közölt (márpedig a még oly művészi rézmetszet sem tud versenyezni a fotókópiával), másrészt a 26 tábla kevés a különféle oklevélfajták bemutatására; Különben Horvát István facsimiléi eredetileg sem voltak kifogástalanok, félévszázaddal később — a kor mértékével mérve — hasznavehetőségük még inkább csökkent. 8