Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv 1984-es évfolyama / 66–69. o.

1526—41 között a magyarországi hadszíntér nyújtott lehetőséget, nem tekin­tette a császári hatalom tekintélyéhez méltó vállalkozásnak, mivel a császár re­putációja a kezdeményezést, az események irányítását, s nem csupán a defenzív reagálást kívánta meg. — Bécs 1683. évi török ostromának történetéhez és a császári hadügyi igazgatás működéséhez Jaroslav Macek plzeni levéltáros for­rásközlése szolgáltat új adatokat Kaspar Zdenko Kaplif levelezésének közzété­telével. A közölt iratok forrásértékét önmagától garantálja az a körülmény, hogy a császári szolgálatban álló csehországi főnemes — noha nagy atyját a fe­hérhegyi csata után a Habsburg-ellenes rendi megmozdulásban való részvéte­léért végezték ki — fényes katonai pályája betetőzéseként az ostromlott Bécs­ben egyidejűleg két fontos tisztség, a császárt helyettesítő titkos kollégium és az udvari haditanács elnöki tisztét töltötte be. — Ugo Cova trieszti levéltár­igazgató a görzi és gradiscai zsidóság jogállását és ingatlanszerzését szabályozó XVI— XIX. századi rendeleteket ismerteti. — Az osztrák felvilágosult abszolu­tizmus egyik kiemelkedő politikusa, Kari Zinzendorf neveltetése körülményeit és műveltsége forrásait taglalja Maria Breunlich írása. Részletetesen bemutatja a szigorú hallei pietizmus normái szerint az arisztokrata családoknál folyó ne­velés tartamát, gyakorlatát és a jénai egyetem szellemi légkörét, ahol Zinzen­dorf az államtudományi ismereteit sajátította el. — Péter Gasser az osztrák tengeri kereskedelmet illető merkantilista tervezgetéseket és azokat a hiábavaló kísérleteket tekinti át, amelyeket a trieszti vállalkozók folytattak a Spanyolor­szággal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítése érdekében. — Egy Ausztriában és Magyarországon egyaránt elfelejtett Dél-Amerika-utazó és felfedező, a ma­gyarországi születésű Franz Wisner avagy Vizner Ferenc életrajzának hiányzó adatait pótolja Günther Kahle értekezése. Wisnert a dél-amerikai historiográfia úgy tartja számon, mint aki térképészi, hadmérnöki és elnöki tanácsadói tevé­kenységével kiemelkedő szerepet játszott Paraguay állami önállóságának meg­szilárdításában. Magyarországi előéletét azonban romantikusan kiszínezett, re­gényes elemekkel fűszerezve ábrázolják és kivándorlását a szabadságharcban való részvételével magyarázzák. A szerző széles levéltári forrásbázisra támasz­kodva pontos képet rajzol magyarországi pályájáról és cáfolja 1848—49-es sze­repének legendáját. Eszerint Wisner egy, a XVIII. században magyar nemessé­get kapott Zólyom megyei kamarai tisztviselő leszármazottja, s a Selmeci Bá­nyászati Akadémián szerezte természettudományi ismereteit. Hivatali állást nem kapott, s így anyagilag kevéssé megalapozott vállalkozásokba fogott, majd 1830­ban több felföldi nemessel együtt csatlakozott a lengyel felkeléshez. Ennek leve­rése után Párizsba emigrált, ahol a lengyel száműzöttek köztársasági-demokrata irányzatával tartott kapcsolatot. Bizonyosra vehető, hogy már a harmincas évek végén kivándorolt Dél-Amerikába, hogy ott kamatoztassa bányászati szaktu­dását. —• A mexikói trón elfoglalásában Miksa főherceg támogatására szerve­zett osztrák önkéntes légió egyik hazakerült tagjának visszaemlékezését Erwin A. Schmidl teszi közzé. A kalandor mexikói vállalkozás történetének dokumen­tálására az osztrák historiográfia eddig sem szűkölködött a résztvevők memoár­jainak publikálásával. A most közölt visszaemlékezés azzal jelent újdonságot, hogy egy közkatona szemszögéből minden hamis glória nélkül számol be az osztrák légió megpróbáltatásairól, kudarcairól. — Berthold Sutter a divatos történelmi békekutatás aspektusából elemzi a Habsburg-monarchia majd negyed­századig Konstantinápolyban működött nagykövete, Heinrich Calice egy 1896­ban készült emlékiratát a balkáni orosz és osztrák—magyar érdekszférák elha­tárolásáról. A dinasztikus szolidaritás bázisán javasolt békebiztosítás nagy gyen­géje abban állt, hogy csak a két nagyhatalom érdekeit helyezte előtérbe, s nem számolt az érintett térség népeinek önállósulási és függetlenségi törekvéseivel. — Anne Orde az 1922. évi genuai konferencián a német jóvátétel és a szovjet­63

Next

/
Thumbnails
Contents