Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Ress Imre: A Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv 1984-es évfolyama / 66–69. o.
A Mitteilungen des Osterreichischen Staatsarchivs 1984-es évfolyama A patinás európai levéltári szakfolyóiratokkal összevetve az „Osztrák Állami Levéltár Közleményei" viszonylag késői alapítású periodika, első évfolyama csak 1948-ban látott napvilágot. Az önálló levéltári szakfolyóirat megjelentetése szerves folytatása volt annak a nagyjelentőségű tudománypolitikai döntésnek, amely 1945-ben a bécsi központi levéltárak összevonásával legalább szövetségi szinten megszüntette az osztrák levéltári hálózat nagyfokú szétaprózottságát. A MOSTA hosszú ideig az egyetlen levéltári orgánum volt Ausztriában, s ezért benne kaptak helyet a kiérlelt tudományos eredményeket közvetítő tanulmányok éppúgy, mint a levéltári igazgatás és a levéltárügy aktuális kérdéseit érintő közlemények, vitacikkek, beszámolók. Alapításakor a folyóirat több egymással határos tudományterület egyidejű művelését tűzte célul. Programjában a levéltártudomány, az újkori irattan, továbbá a levéltári gyakorlatban alkalmazott forrástudományok művelése állt az első helyen. Emellett nagy hangsúlyt kaptak — a Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagára alapozva — a kifejezetten egyetemes történeti jellegű diplomáciatörténeti kutatások is. A szerkesztők a kezdetektől fogva tudatosan törekedtek arra, hogy a folyóirat szerzői gárdája ne korlátozódjék az állami és tartományi levéltárak munkatársaira, ill. más területen tevékenykedő belföldi történészekre, hanem a bécsi levéltárak anyaga iránti nemzetközi érdeklődést felhasználva, a kiadványban való publikálást minden olyan kutató számára lehetővé tették, aki az egykori Habsburg-birodalom vagy az Osztrák Köztársaság történetének valamely kérdéséről levéltári kutatáson alapuló, maradandó tudományos értéket sejtető tanulmánnyal jelentkezett. A folyóirat nemzetköziségének bizonyítékaként a hetvenes években megszűnt a német nyelvű publikációk kizárólagossága, s a tanulmányok jelentős hányada a szerzők anyanyelvén, ill. valamelyik választott nyelven, többnyire angolul, franciául vagy olaszul jelent meg. A nagyfokú nyitottság és tartalmi gazdagodás következtében a periodika a levéltárosokon túlmenően szélesebb szakmai körökben is tekintélyt, megbecsülést szerzett, s ami talán még fontosabb olvasottságnak örvend. E kétségkívül dicséretes jelenség árnyoldala, hogy a levéltári irodalomhoz sorolható írások száma erősen csökkent, ill. az egyes tanulmányok kevéssé igazodtak a levéltári anyag használatát elősegítő kutatási igényekhez. Előrebocsátjuk, hogy az archivisztikai publikációk mennyiségi csökkenését önmagában nem érezzük veszteségnek. Sőt egyenesen hasznosnak tartjuk, hogy egyrészt a tartományi levéltárak újra megjelenő, ill. újonnan alapított periodikái átvették a korábban túltengő regionális jellegű levéltár- és fondismertetések, forrásközlések jelentős hányadát, másrészt az Osztrák Levéltárosok Egyesületének közlönye, az átlagban évi két alkalommal jelentkező Scrinium pedig új országos fórumot biztosított a levéltári munkával kapcsolatos módszertani cikkeknek és a 66