Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1983-as évfolyamáról / 62–65. o.

szerekkel végezzék. A hagyományos, illetve géppel olvasható adathordozókhoz szükséges segédletek elkészítéséhez olyan minta kellene, amely egységes alapon biztosítaná a sokoldalú nemzetközi hasznosítás lehetőségét. 4. A levéltári megoldások a források erőteljesebb csökkentésére törekednek, meghatározott vagy változó százalékarányú reprezentatív mintavétel segítségével. A vita (1. sz. 14—16.) résztvevői elsősorban a tömeges iratok fogalmának meghatározásáról, az értékelés kérdéseiről és a tömeges iratok történeti értékéről folytattak eszmecserét. Wolfgang Küttler előadása a történettudomány oldaláról vette vizsgálat alá a tömeges iratok feldolgozásának általános elméleti problémáit (1. sz. 16— 18.). A marxista történettudomány jelen és előrelátható fejlődési tendenciáiból kiindulva, számba vette a megőrzendő források kiválasztásának és a tömeges iratok feldolgozásának szempontjait. Leszögezte, hogy a kiválasztás során nemcsak a sajátos kutatási irányok érdekeit, hanem az általános társadalmi érdek lehetőleg magas fokát szükséges szem előtt tartani. Különbséget kell tenni a komplex kutatások (amikor a történeti valóságot általánosított formában, kereszt- és hosszmetszetekben rekonstruálják) szempontjából vett forrásérték és a különöst, az egyedit, az individuálisát visszaadó információtartalom között. A további előadások valamely konkrét forrásanyag, ill. szakterület irányából közelítettek meg a tömeges iratok kérdéskörét. Jörg Roesler az Akadémia Gazdaságtörténeti Intézetében működő kutatócsoport tapasztalatairól számolt be, amelyeket a különböző vezetési szinteken, a tervezés folyamatában keletkező, statisztikai jellegű tömeges iratokkal folytatott munka során szereztek (1. sz. l"8—19.). A gazdasági és tudományos jellegű tömeges iratok archiválásáról szólt Péter hangé (1. sz. 19—20.). Több javaslatot tett a tükröződő iratok megőrzésének elkerülésére. Szerinte az adott kor társadalmi viszonyai döntik el, hogy mely tömeges iratok forrásértéke nagyobb és melyek megőrzése szükséges. A matematikai-statisztikai eljáráson nyugvó kiválasztás csak az egyik lehetőség; akkor ajánlható, ha az iratanyag forrásérték tekintetében eléggé homogén. A tömeges iratok számítógépes feldolgozásának lehetőségeiről számolt be a XVII—

XVIII. századi Berlin társadalomtörténetével foglalkozó Helga Schultz (1. sz. 20—22.). Mivel az 1650—1800 közötti időszakból fennmaradt egyházi anyakönyvek teljes feldolgozása gyakorlatilag nem megoldható, a fő feladat az időszak társadalmáról adekvát képet nyújtó részek kiválasztása és a kapott eredmény ellenőrzése. A szerző szerint a számítógépes adatfeldolgozás és általában kvantitatív módszerek hasznosítása terén az NDK elmaradt a többi szocialista országokhoz képest. Ernst Hoffmann a tömeges iratok feltárásának és hasznosításának problémáit ismertette az 1929-ig fennállt chemnitzi városi rendőrkapitányság tömeges iratokat (pl. rendőrségi bejelentőkönyvek) tartalmazó fondja kapcsán (1. sz. 22— 24.). Utalt a matematikailag feldolgozható formába történő áttétellel járó technikai és személyzeti gondokra. Matihias Wagner (Értékelés és állománykiegészítés tudományos-technikai dokumentumok esetében — 1. sz. 24—25.) szerint a tudományos-technikai dokumentumok egy részére jellemző, hogy tömegesen és formularizáltan jelentkeznek, de nem nevezhetők tömeges iratoknak. Gyakorlati és történeti érték esetükben nem fedi egymást. A fő probléma a történeti aspektus felőli értékelés, mivel egészükben nem képeznek történeti értéket, de selejtezni sem lehet őket összességükben. Idő hiányában már nem hangzott el Péter Langhof előadása, de később közölték a folyóiratban (4. sz. 113—119.). A freibergi bányavidék bányáinak szám63