Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - Tilcsik György: Az 1986. évi Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium: Celje, június 30–július 4. / 94–96. o.

elmúlt csaknem két évtized során lezajlott tanácskozásaiikon a Burgenlandot, Horvátországot, Stájerországot, Szlovéniát és a Dunántúlt magában foglaló történelmi táj, a pannon térség történetének számos fontos kérdését vitatták már meg. A Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium szalkmai rangját, valamint az érintett területen élő népeik közötti megértés és barátság elmélyítésében játszott jelentős szerepét igazolja az a tény, hogy a rendezvény ma már szerepel mind az osztrák—magyar, mind pedig a jugoszláv—magyar kulturális államközi egyezményben. A szimpózium idén a történelmi emlékekben gazdag szlovéniai kisvárosban, Celjében (Cilii) tartotta sorrendben tizennyolcadik ülését, melyen hazánkat — a két előadót nem számítva — tizenkét fős delegáció képviselte, s ebben Fejér és Vas megyei levéltárosok is helyet kaptak. A rendezők ebben az esztendőben egy eddig még érintőlegesen sem tárgyalt, ám igen fontos kultúrtörténeti kérdést tűztek a konferencia napirendjére. A „Nyomdák és nyomdatermékek a pannon térségben a XVIII. század végéig" című főtémában a szokásokkal egyezően tizenegy előadás hangzott el, mely referátumok a térség könyvnyomdászatának első három évszázados történetét több szempontból vizsgálták, így szó volt a reformáció és a könyvnyomdászat kapcsolatáról, a könyvkiadásnak a nemzeti kultúrák kibontakoztatásában, a nemzeti nyelveik terjesztésében játszott szerepéről és a XVI—

XVII. századi vándornyomdászokról is. A magyar előadók Borsa Gedeon és Pavercsik Ilona, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársai voltak. Borsa Gedeon nagyívű referátuma a dunántúli könyvnyomdászat XVI— XVII. századi szakaszát tárgyalta úgy, hogy közben részletesen vizsgálta a magyarországi reformáció időszakának jellegzetes vándornyomdászát megtestesítő Joannes Manlius tevékenységét. Manlius (működésének érdekessége volt, hogy 1575 és 1605 közötti vándorlásai során nem kevesebb, mint hét településen állította fel sajtóját, és a harminc esztendő alatt — miközben a legtöbb helyre legalább egyszer visszatért — érintette a pannon térséghez tartozó területek mindegyikét. Borsa rámutatott, hogy a lutheránus Manlius által nyomtatott kiadványok jelentős része természetesen készítőjük mindenkori főúri patrónusának vallási meggyőződéséhez igazodott, de felhívta a figyelmet arra is, hogy Manlius jó néhány szlovén és magyar nyelven kiadott munkája Irodalmi szempontból is jelentős értéket képvisel. Utóbbiak között külön említendők a verses széphistóriák, jóllehet nyomtatójuk élete végéig nem tudta elsajátítani a magyar nyelvet. Pavercsik Ilona adatgazdag előadásában a XVIII. századi dunántúli könyvnyomtatás történetét tekintette át, s ennek során kiemelte, hogy a vizsgált időszakban — bár az első nyomtatvány Kismartonban már 1712-ben napvilágot látott — nyomda folyamatosan csak Sopronban (1721-től), Győrött (1727től), Pécsett (1773-tól) és Szombathelyen (1787-től) működött. Pavercsik foglalkozott a nyomdáktól ekkorra már függetlenedett könyvkiadók tevékenységével is, majd végezetül mennyiségi szempontok, valamint a kiadott könyvek műfaja és nyelve alapján behatóan értékelte a XVIII. századi dunántúli könyvkiadást, s kimutatta azokat a tényezőket, melyek a pannon térség népeinek könyvnyomdászatát és könyvkiadását ebben az időszakban egymással hasonlóvá tették. A külföldi referátumok közül — miután azok akár csak cím szerinti felsorolására sincs lehetőségünk — csupán megemlítjük Theodor Graff (Graz): „A stájer könyvnyomtatás fejlődése a XVIII. század végéig és hatása KözépAusztriában", különösen pedig Aleksandar Stipcevic (Zágráb): „A nyomdászat 95