Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - HÍREK - Künstler Ferenc: Beszámoló az 1986. évi levéltárigazgatói értekezletről / 87–89. o.
véltárfenntartók a valóban legsúlyosabb gondok enyhítésére, illetve ezek súlyosbodásának elkerülésére koncentráljanak. — A vonatkozó jogszabályok módosításával a Művelődési Minisztérium teremtse meg az intézményi ár- és díjbevételek növelésének lehetőségét. — Á levéltárfenntartók hathatós közreműködésével meg kell szigorítani az állami és a szövetkezeti szervek iratkezelésének ellenőrzését, felül kell vizsgálni az egyes intézmények iratgyűjtési koncepcióját, s ahol indokolt, módosítani szükséges az iratátvételi gyakorlatot. — Az 1980-ban elhatározott regionális jellegű iratvédelmi műhelyek létrehozása érdekében a Művelődési Minisztérium és az érintett levéltárfenntartók együttes, összehangolt erőfeszítésére van szükség. A vitában 14-en szólaltak fel. Az írásos előterjesztés helyzetértékelésével egyetértettek, azt reálisnak ítélték. A felszólalók hangsúlyozták azt is, hogy a levéltári területen kialakult helyzetben több vonatkozásban is szemléleti változás szükséges. Gecsényi Lajos hozzászólásában a tanácsi levéltárak működési feltételeiben kialakult jelentős különbségekre utalva javasolta, hogy a Művelődési Minisztérium a levéltárfenntartóktól követelje meg önálló fejlesztési koncepcióik (kidolgozását, s annak végrehajtását következetesen és folyamatosan ellenőrizze. Ennek hiányában ugyanis meghiúsulhat az egységes szakmai követelményrendszer érvényesítése. Igen sokan foglalkoztak az ár- és díjbevételek növelésének lehetőségével. Egyöntetű volt a vélemény abban, hogy a levéltárak és az iratképző szervek kapcsolatában egyértelműbbé kellene tenni a szolgáltatási jelleget, s ennek keretében növelni a levéltárak bevételeit. A díjazás ellenében végzett irattárrendezések és selejtezések egyfelől erősítenék a levéltárak költségvetési kondícióit, illetve dolgozóik is kiegészítő jövedelemhez juthatnának. Másfelől az eddiginél hatékonyabban és szakszerűbben valósulna meg a szocialista korszak történeti forrásainak védelme. Megfogalmazódott annak igénye is, hogy a jelenlegi pénzügyi szabályozás korlátozó rendelkezéseinek oldásával nyíljék nagyobb lehetőség a bevtéelek célszerűbb és szabadabb felhasználására. Az intézményi bevételek növelésével kapcsolatban Gazdag István három érdekeltségi rendszer együttes működéséről beszélt; a levéltár, a levéltáros és a fenntartó érdekérvényesítési lehetőségét vizsgálta. Blazovich László — többeik véleményével összhangban — felhívta a figyelmet arra, hogy a bevételek növelését célzó törekvések nem ves2élyeztethetik az alapvető levéltári feladatokat, s az azok ellátásához szükséges munkaidőt. Verő Gábor szerint az érdekeltségi rendszer megteremtése, s ezzel együtt az eddigi összefénhetetlenség feloldása során elsődleges célnaík az iratmentés szempontját kell tekinteni. Ez azonban csak az iratképző szervek költségvállalása révén valósulhat meg. Hozzászólásában — másokhoz kapcsolódva — külön felhívta a figyelmet a különböző gazdasági munkaközösségek megjelenésével jelentkező problémákra. Így azt kérte, hogy a jogszabály-módosítás az irattárrendezési és -selejtezési muníkák szakmai feltételeivel sokkal inkább rendelkező levéltáraknak a gmk-kal legalább azonos esélyeket biztosítson. A levéltárak és az iratképző szervek kapcsolatának új alapokra helyezését szorgalmazó felszólalások más-más megközelítésből ugyan, de végül is az 1969. évi 27. sz. tvr. mielőbbi módosítását sürgették. A tvr. módosításának időszerűségét bizonyítva Varga János részletesen rámutatott azokra a változásokra is, ameíyek 1969 óta az államigazgatási és jogszabályi környezetben végbementek. Az új szabályozás főbb elveiről szólva Erdmann Gyula és több hozzá kapcsolódó felszólaló nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy a szükségessé vált módosítások elvégzése során azt a követelményt, miszerint a levéltáraknak a 88
