Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - MÉRLEG - Várnai Tamás: A magyarországi katolikus egyház levéltári anyagának fondjegyzékei. Bp., 1983. / 79–80. o.

kezett módosulásokkal, melyek egyrészt az egyházmegyék számának növelésével, másrészt az 1920-ban kialakult új államhatárokkal kapcsolatosak. Ez azért nagyon fontos, mert az egyházi levéltárak jelenlegi belső rendjét lényegében az egyre kiterjedtebb egyházi, közigazgatási, gazdasági és egyéb funkciók határozzák meg. Magyarországon jelenleg összesen 23 katolikus egyházi levéltár működik. A gyűjtemény az egyes fond jegyzékek előtt valamennyi katolikus levéltárról ismertetőt közöl. Az egyházmegyei levéltárak közül iratanyaguk értékét tekintve, az Esztergomi Prímási Levéltárnak, a káptalani levéltárak közül az Esztergomi Főkáptalan Levéltárának, a Veszprémi Káptalani Levéltárnak, a szerzetesrendi levéltárak közül pedig a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárnak van a legnagyobb jelentősége. Ezek a levéltárak jelentős középkori iratanyagot őriznek, a többi katolikus levéltárak középkori anyaga jórészt mégsemmisült, az ezekben őrzött iratanyag általában a XVII—XVIIL századtól kezdődik. A katolikus levéltárak belső rendje a múlt századtól kezdve alakult ki. Az egykorú iratrendezés során létrehozott segédletek ma is jól szolgálják a kutatást. Az egyházmegyei levéltárak legfontosabb fondjai többé-kevésbé azonos képet mutatnak. Ahogyan az egyházi adminisztráció bonyolultabbá vált, úgy vált szükségessé a levéltárakban a tárgyi csoportok kialakítása. Az érseki (püspöki) levéltárakban a legjelentősebb fondóknak az érseki (püspöki) hivatal, a szentszék és az egyházmegye gazdasági iratainak együttesét tekintjük. Az érseki (püspöki) hivatal iratai között forrásértéküket tekintve a legjelentősebbek a kormányzati szervekkel való levelezés, továbbá a római Szentszékkel való érintkezés iratai, a plébániák szervezésével, a lelkipásztori tevékenységgel és iskolaüggyel foglalkozó iratok. Az egyházkormányzati tevékenység mellett jelentékeny az egyházi bíráskodás iratanyagát tartalmazó szentszék! fond is. Közismert, hogy a szentszéki bíráskodás egészen 1895-ig alapvető családjogi kérdésekre is kiterjedt. Igen nagy jelentősége van az érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek gazdasági levéltárnainak. A gazdasági iratokat korábban a hivatal irataival együtt kezelték, a XIX. századtól kezdve azonban létrehozták az egyházi birtokok központi irányító szerveit a jószágkormányzóságokat vagy gazdasági hivatalokat. A helytörténeti kutatás szempontjából jelentősek az egyes egyházmegyék területi szervei, a főesperességek és esperességek iratai. Ezeknek az iratoknak jelentős része azoknak a plébániáknak irattárában található, ahol az illető főesperes vagy esperes működött, jelentéseik azonban bekerültek az érseki (püspöki) hivatali fondokba. A gyűjtemény tartalmazza három jelenleg is működő szerzetesrend levéltárának fondjegyzékeit is (bencések, ferencesek, piaristák). A többi szerzetesrend jócskán hiányos iratanyaga a területileg illetékes állami levéltárakban található. Az egyházi levéltárakban is egyre jobban felismerték az iratanyagnak nem csupán jogbiztosító, hanem történeti értékét is, ami az iratanyag rendezése során szintén fontos szerepet játszott. Az iratanyag megőrzését egyházjogi rendelkezések is elősegítették. A katolikus egyházi levéltárak főként 1950 óta nyíltak meg a kutatók előtt, és azóta az állami levéltárak és a katolikus egyházi levéltárak közötti együttműködés igen sokat fejlődött. Ennek bizonyítéka többek között az előzőkben röviden ismertetett kiadvány is. Ügy vélem, hogy a katolikus egyházi levéltárak fondjegyzékeinek közzététele valamennyi levéltárosnak sok segítséget nyújt. Várnai Tamás 60