Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - MÉRLEG - Herényi István: Feiszt György: Rövid magyar címertan és pecséttan. Bp., 1986. / 77–78. o.

Feiszt György Rövid magyar címertan és pecséttan Budapest, 1986. Tankönyvkiadó. Történelemszakköri Füzetek 15. 98 pag. Bertényi Iván kis magyar címertanának megjelenése után örömmel üdvözöl­hetjük Feiszt György hasonló tárgyú könyvét. Ök ketten az úttörők a történeti segédtudományok eme elhanyagolt területének feldolgozásában. Közel 50 éve annak, hogy egyáltalán Magyarországon heraldikai tárgyú könyv megjelent. A külföld e tárgyban messze előttünk jár, hogy csak a Münchenben 1974­ben megjelent Wappenbilder-lexikonra és Heinz Machatschek Berlinben nap­világot látott Unterhaltsame Wappenkunde (1981) című művére utaljak. Visszakanyarodva Feiszt György munkájára, azt kell mondanunk, hogy Bertényi munkájával szemben többet is, meg kevesebbet is adott. Többet adott a pecséttannal, de kevesebbet a címertanban. Bertényi könyve inkább az ér­deklődő nagyközönség részére íródott, Feiszt munkája viszont elsősorban didak­tikai célokat szolgál. Nagyon logikus és könnyen tanulható a címertan négy fejezete: címer és részei, a heraldikai külső díszek, a címerhasználat története Magyarországon és a magyar államcímer kialakulása. Szerencsésnek mondható a pajzs a benne levő mesteralakok és címerképek összeállítása, valamint a címersisak és címerdísz ismertetése. A didaktikai szempontokat itt a sok ábra és kép nagymértékben elősegíti, hála Gelencsér Ferenc és Murányi József ez irányú közreműködésének is. Per­sze az ábrák és képek kiválasztása egyedül Feiszt György érdeme. Csak sajnálni lehet, hogy legalább egy színes kép nincs a műben, ami persze nyilvánvalóan emelte volna a könyv árát. Az egyesített magyar címer színes képe a tanulók­ban viszont rögződött volna. Feiszt hozza a pajzs, a mesteralakok és a címerfcépek különböző és leg­jellegzetesebb formáit. További finomításra egy tankönyvben nincs lehetőség, de didaktikai szempontból felesleges is. Más lenne a helyzet, ha ez a könyv kézikönyvnek" készült volna. A címersisak és címerdísz fejezetekben a szerző olvasmányos formában tárgyalja a legfontosabb alakzatokat. Ez nagyban elősegíti a mondanivaló meg­értését. A címerekkel kapcsolatban nem ártott volna a nemzetségi címerek magyar vonatkozásainak (őstörténet) bővebb tárgyalása, a szokásjog folytán kialakult címerek ismertetése. Amikor ugyanis megindult a királyi címeradományozás, a címerek magyar vonatkozásaikat jórészt elvesztik és a korabeli udvari címer­festő stílusát juttatják kifejezésre. Itt helyesen emeli ki a szerző a gótikus, re­neszánsz, barokk és modern címerek jelentőségét, ráirányítván az ifjúság figyel­mét a fejlődésre. 77

Next

/
Thumbnails
Contents