Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kálnoki Kis Tamás: Levéltári Múzeum: egy gyűjtemény létrejöttének tanulságos históriája / 47–54. o.

Levéltári Múzeum Egy gyűjtemény létrejöttének tanulságos históriája Varga János főigazgató 1982 szeptemberében körözvény útján tájékoztatta az Országos Levéltár dolgozóit arról, hogy a „levéltári házimúzeum berendezése befejeződött" és egyidejűleg megnyílt a látogatók előtt.

1 A szakma országos nyilvánossága és a téma iránt érdeklődő nagyközönség az 1984-es nemzeti levéltári nap keretei között, a Munkásmozgalmi Múzeum aulájában megrendezett, „Verba volánt, scripta manent" jelmondatú kiállítás részeként láthatta a levéltári emlékszobának is nevezett gyűjtemény látványosabb részét — mindenekelőtt azokat a tárgyi emlékeket, amelyek az intézmény mellett, a szakma történetét általánosságban reprezentálják.

2 A Levéltári Múzeum létrehozása Bogdán István szívügye volt. Először 1956 nyarán állt elő ez irányú, konkrét javaslatával.

3 Majd 1972ben feljegyzést terjesztett a múzeum ügyében az intézményvezetés elé.

4 Ebből tudjuk, hogy a két időpont között eltelt idő alatt első szóbeli javaslatát számtalanszor megismételte. Akciói eredménytelennek bizonyultak. Munkatársai előtt azonban gyakran szóvátette a múzeum ügyét, a kisebb tárgyi emlékek megmentéséért eredményesen agitált. A nagyobb berendezési tárgyak, bútorok, tárlóeszközök jelentősebb részének megőrzésére, „rejtegetésére" azonban nem nyílt lehetősége. Felettük kérlelhetetlenül elszállt az idő, helyükre újak kerültek. Az apróbb tárgyak az Országos Levéltár Központi Könyvtára zugaiban átmeneti menedékre találtak. A jó elképzelés és kezdeményezés megvalósulása több évtizedes elhúzódásának alapvető, objektív oka az Országos Levéltárat 1956-ban ért károsodás, az ezt követő helyreállítás terhe, valamint a középszintű levéltári rendezés korszakos jelentőségű programjának megvalósítása és bizonyos szubjektív tényezők mellett az egyre nyomasztóbb helyszűke volt. A múzeum létrehozásához mindenekelőtt jogosítványra, hivatalos intézményi megbízásra volt szükség. Enélkül aligha indulhatott meg a szervezés. Elérése azonban először nem sikerült. Éppen ilyen létfontosságú volt a terület, a helyiség a muzeális tárgyak összegyűjtéséhez. Azért, hogy az elképzelés eleve ne szenvedjen kudarcot, csakis olyan épületrészt célozhatott meg a múzeumalapítási szándék, amely a levéltározásra valamilyen vonatkozásban alkalmatlannak bizonyult (pince, padlás). A javaslat az intézmény Bécsi kapu téri központi épülete nyugati padlásterének egy szegletére vonatkozott. Mindenképpen szükség volt itt villanyra és elkülöníthetőségre (kerítés) az elemi biztonság megteremtése érdekében, hogy a tárgyak „őrzése" múzeumi alapfeltételének formai kerete és valóságos tartalma legyen.

5 47