Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Szücs László: Karsai Elek (1922–1986) / 107–108. o.

Kársai Elek (1922—1986) Miskolcon, 1922. július 14-én született, ifjúságát jórészt Putnokon és Miskolcon töltötte. Szülei gondos nevelésben részesítették. Teológiai tanulmányok után, 1947-ben az akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát szociológiából. Disszertációját (Gyermekmunka a gyáriparban a kapitalizmus kialakulásától az első világháborúig) Bolgár Elek professzornál védte meg. Egyetemi tanulmányainak utolsó éveiben a Szociáldemokrata Párt Archívumában dolgozott a nagynevű munkásmozgalom-történész, Révész Mihály munkatársaként. Ezek az évek kötelezték el munkásságát egy életre a levéltárügy s a történelmi tények tisztelete mellett. 1947-ben az egyetem Szociológiai Tanszékére került, két éven át Szálai Sándor professzor tanársegédeként tanított, vállalt részt egy új szociológus nemzedék nevelésében. Szerencsésnek tartom magam, hogy tanítványai közé tartozhattam, részt vehettem az általa vezetett híres Tőke-szemináriumokon. Az egyetemi szociológiai oktatás megszüntetésekor az akkori politikai körülmények folytán 1949 végén a Magyar Országos Levéltárba került, ahol több mint huszonöt éven át dolgozott, alkotott. Ebben az időben került kapcsolatba Nemes Dezsővel, akinek az irányításával, kezdetben Kubics Imre és Pamlényi Ervin társaságában, majd magára maradva szerkesztette az Iratok az ellenforradalom történetéhez című nagyszabású sorozatot. Az Országos Levéltárban gyűjtött forrásanyag alapján, s ott, a számára mindig reggel 8-tól este 7 óráig tartó munkaidőben írta meg nagy sikerű munkáit: A Darutollasok, az Országgyarapítás—országvesztés, a Sándor-palotában történt, A Berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig, Szám jeltávirat valamennyi magyar királyi követségnek, A budai vártól a gyepűig című olvasmányos, mégis mindig szigorúan a tényekhez ragaszkodó, tudományos igényességű köteteit. Aztán újabb forráskiadványok következtek a Sorsforduló — s egy egész kutatóintézetet pótolva a magyarországi zsidóság üldöztetésének, szenvedéseinek történetét dokumentáló sorozata: a Vádirat a nácizmus ellen vaskos kötetei. E munkásságával nem csak & legújabb korral foglalkozó történetírás népszerűsítésének tett elévülhetetlen szolgálatot, hanem a legújabb kori iratpublikálás módszertanának kidolgozása területén is jelentőset alkotott — egyben a szakmában fiatalabb munkatársai körében — amelyhez Szinai Miklóssal, Gáspár Ferenccel együtt magamat is számíthattam — valóságos archeográfiai iskolát teremtett. Hasonlóan fontos kezdeményező szerepet játszott a külföldi, elsősorban az angol és az amerikai levéltárakban található legújabb kori magyar történeti 107