Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - HÍREK - Benczéné Nagy Eszter: Az egyetemi levéltárakról: beszámoló a MKE Levéltári Szekció tanácskozásáról / 84–86. o.

ket rejtenek a 350, 250, 200 éves magyar felsőoktatási intézmények levéltárai is. A levéltárak szervezésénél egyik fontos kérdésnek a gyűjtőkör pontos elhatárolását látta, ahol a proveniencia elv tiszteletben tartása mellett biztosítani kell a jogelőd-jogutód iratok összekapcsolását. Mivel e levéltárak iratanyagát az egyetemtörténeti kutatás nem nélkülözheti, az előadó a legfontosabb feladatnak a középszintű segédletek (repertóriumok) mielőbbi kiadását tartotta. Ladányi Andor, az Oktatáskutató Intézet munkatársa hozzászólásában röviden áttekintette azt a történeti folyamatot, amely 1945 óta a művelődéstörténeti kutatások megítélését illetően végbement, és az egyetemi levéltárak iratanyagának sorsát is befolyásolta. Kiemelte a jubileumok jelentőségét, amelyek alkalmával a feltáró munka fellendül, de felhívta a figyelmet arra, hogy e téren a folyamatosságot kellene biztosítani. Kisasszondy Éva a Levéltári Osztály képviseletében jelezte, hogy maguk is rendkívül fontosnak tartják az egyetemi szaklevéltárak létesítését a területi levéltárak tehermentesítése érdekében. Korábban ragaszkodtak ahhoz, hogy az alakuló szaklevéltár önálló intézmény legyen, azonban ez az álláspont már túlhaladott. Szívesen adnak működési engedélyt a könyvtárakkal közös szervezeti formában működő egyetemi gyűjteményeknek is, ha egyébként az iratanyag őrzéséhez és feldolgozásához a megfelelő feltételeket biztosítják. Az egyetemek keretén belül a könyvtárak és levéltárak között egyébként is jó a kapcsolat. Végh Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárának főmunkatársa előadásában részletesen bemutatta azokat a területeket, ahol egyetemükön a könyvtár, és az egyelőre még nem szaklevéltárként funkcionáló levéltár közös munkájára, együttműködésére lehetőség nyílt. Bár a könyvtárosok nagy gondot vettek magukra, amikor a levéltár ügyét felvállalták, és az iratokat nem adták át az illetékes általános levéltárnak, de úgy érzik, hogy az eredeti forrásanyag ismerete a könyvtári munkát is érdekesebbé teszi, kialakult rendszerezési gyakorlatuk pedig a levéltári anyag feldolgozásához is segítséget nyújt. A tanácskozás második részében ismertetések hangzottak el kilenc nagyobb levéltár iratairól. Az összefoglalók elkészítéséhez a Levéltári Szekció vezetősége egységes szempontokat adott, amelynek értelmében az előadók a következő kérdéseket vették sorra: — a levéltár (gyűjtemény) neve, postacíme — gyűjtőköre, a felügyelete alá tartozó szervek száma — alakulás éve (ha nem szaklevéltár, az az időpont, amióta levéltárost foglalkoztatnak) — az iratokra vonatkozó adatok — az iratanyag terjedelme (fm, tervek, térképek száma) — jelentősebb gyarapodások, pusztulások — a legrégebbi irat kora — az iratanyag felépítése (gyűjteményjellegű fondók, regisztratúrajellegű fondok) — levéltári szakkönyvtár — kutatási lehetőség, segédletek — a kutatóterem nyitvatartása, ügyfélszolgálat — levéltári kiadványok, a folyamatban levő tudományos munkák — a levéltár (gyűjtemény) különleges feladatai és perspektívái (pl. részvétel az egyetemi oktatásban, témafigyelés). Az engedéllyel rendelkező szaklevéltárak történeti iratairól és munkájáról három előadás hangzott el: Sáry Frigyes az Eötvös Loránd Tudományegyetem, 85