Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.

foglalt javaslatok csak a szervezés kereteinek felállítására vonatkoznak és még ennek a munkálatnak költségeit is ki tudja, honnét lehet előteremteni. Mégegyszer hálásan köszönöm szíves figyelmét és vagyok őszinte üdvözlettel híve. [ui.] Kedves Kovács úr! Sajnos most én vagyok a gépíró, s nem mulaszthatom el, hogy könyvéhez én is őszintén ne gratuláljak. A legnagyobb érdeklődéssel olvastam s könyve által még közelebb jutottam ezekhez a kérdésekhez. Szíves üdvözlettel.

27 10. Kovács Imre Kner Imréhez Budapest, 1937. ápr. 27. Kedves Kner Űr! Levelét hétfőn délután kaptam meg és én hétfőn délelőtt dedikáltam önnek egy példányt könyvemből Cserépfalvinál. Természetesen én a könyvet elküldettem és a kérdést legjobb lesz úgy elintézni, hogy az enyém lesz Kner Űré, a vett példány pedig Mihályé. örülök, hogy tetszett a könyv. Eddig már szép kritikája van és nagyon fogy, úgyhogy lassan a második kiadásra kell gondolni. Viszont nem tagadom, hogy tendenciával írtam. Ma az a helyzet Magyarországon, hogy destruálni kell, mert különben nem hiszik el, hogy reformokra van szükség. Ez a destruktizmus azonban — szentdestruktizmus. Már ezen állásponton volt Széchenyi is

T aki rájött arra, hogy előbb ki kell ábrándítani önmagából a nemzetet, mert csak úgy hajlandó elfogadni az újításokat. Ha szétnézünk hazánkban, végzetes tévedéseket és még végzetesebb rosszindulatot tapasztalhatunk. Egyéni érdekek vannak előtérben. Már a múltkor megírtam Kner úrnak, hogy a zsidókérdés előnyomulása mivel kapcsolatos. És hogy mennyire igazam volt, amikor azt írtam, hogy ezzel akarják elterelni a figyelmet a földkérdésről, az most tűnik ki Rajniss működéséből. Rajniss a TurűTtagegyesületei részére tartott előadásaiban a Márciusi Front 500 holdon felüli kisajátítását [így!] mezítlábas demagógiának minősítette és a 20 000 kat. holdon felüli birtokok esetleges kisajátítását vallja programul. 1827-ben egy követ felállott az országgyűlésen és az idők parancsoló szavára hivatkozva a 32 000 kat. holdon felüli birtokok kisajátítását tartja szükségesnek. 110 év múlva egy másik „reformkorszak" hangos „reformere" lemegy 20 000 holdra. Különben is a 20 000 holdon felüli birtokok területe 1,1 millió hold és ebből a szántó 350 000 hold. A hivatalos felfogás ma nem gondol új községek telepítésére, hanem csak hozzátelepítésre. És így egyedül a szántóföld kerül birtokpolitikai elbánás alá. A kormány törvénye 420 000 holdon ígér telepítést (270 000 holdon parasztgazdaságokat, 150 000 holdon örökbérletet). Rajniss úr tehát sokalja a kormány programját és nyilván Németország iránti háláját óhajtja leróni azzal, hogy a dunántúli nagy uradalmakat üresen hagyja ... Sokat lehetne még itt arról írni, hogy ezeknek a .,reformerek"-nek milyenek a reformelgondolásaik. Hogy nem komolyak az biztos és hogy a zsidó kérdés is csak nagydob az érvényesülési zenekarban és nem komoly; az megint biztos. Különben érdekes hír járja most az irodalmi köröket. Péntek este Rajniss és Milotay a szerkesztőségben összeverekedtek, mert Rajniss nincs megelégedve Milotay német exponens [s] égével. Feltárta, ha nem üt meg erősebb hangot, akkor nem jön a márka. Rossz nyelvek ugyan azt híresztelik, hogy a 62