Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.
zötti munkafelosztás révén a felmentetteknek állítólag csak 28 százaléka volt magyar és 72 százalék osztrák, s majdnem a háború végéig Magyarországon szinte szégyen volt felmentést kérni és elfogadni. Míg a monarchia bizonyos részei nemcsak értékes emberanyagot takaríthattak meg, de élvezték az ezen értékes emberanyag fokozott háborús termelésének jövedelmét is. Már említettem önnek, hogy például egy igen értékes generáció kikapcsolódása révén milyen kincs veszett el ipari szaktudásban és műhelyhagyományban is. De aki ismerte azt a bizonyos néhány katonakorosztályt, tudja azt is, milyen erkölcsi és emberi értékek vesztek el velük a harctereken és a hadifogságban. Amikor tehát „megmaradt" emberekről beszélek, erre a két súlyos kontraszelekcióra gondolok és arra, hogy a többieket megviselte a hadiszolgálat, a hadifogság, a nyomor és a betegség, világszemléletüket és erkölcsüket próbára tette az infláció és defláció, még a gazdaságilag képzettek számára is nehezen elviselhető két válsága, biztonságérzetüket és szemmértéküket megrontották a gyorsan váltakozó politikai és piaci viszonyok, — a felnövő generáció pedig részint ezektől a megmaradtaktól származik, részint ezek között a viszonyok között nőtt fel. Természetes tehát, hogy a mai ember nem a lehetőségeket keresi, hanem mindenáron a biztonságot szeretné magának megvásárolni. Ez az embertömeg az ön által ábrázolt múltnak a terméke és ebben a mai helyzetben nem is igen lehet más, mint amilyen. A biztonságot keresi a „szabad" parasztproletár, amikor föld után vágyik, de a biztonságot félti a társadalom másik része is akkor, amikor görcsösen kapaszkodik a fennálló állapotba. És ezzel ki van jelölve az önök további útja is. Minden társadalmi akció alapja a tényálladékfelvétel, a meglevő helyzet és pontos okainak megállapítása. A következő lépés csak egy lehet, mennél pontosabb, mennél alaposabb, mennél több körülménnyel számoló és ezért meggyőző tervek készítése és az erőknek e tervek alapján való megszervezése, mert kockáztatnunk most már aligha szabad. Ezzel be is zárom ezt a hosszúra nyúlt levelet és vagyok szíves üdvözlettel híve. 9. Kner Imre Kovács Imréhez Gyoma, 1937. ápr. 27. Kedves jó Kovács Űr! Ma megérkezett kiadójától könyvének nekem dedikált példánya. Nagyon hálásan köszönöm a megtisztelő és szíves megemlékezést, amely nagyon jólesett. A már előbb beszerzett példányt ilyenformán el fogom ajándékozni. Még mindig fekszem és olvasok. Az éjjel éjfél után fejeztem be a „Viharsarok" olvasását és ma erről szeretném megírni a véleményemet, mert tudom, hogy ez Önt érdekli. Kezdjük a felsorolást a könyv értékein. Meg kell állapítanom, hogy az író széles körű tudással és ismerettel rendelkezik tárgykörében. Ez a tudás egyformán vonatkozik gazdasági és kulturális dolgokra, szociális és politikai viszonyokra és kiterjed bizonyos határkérdésekre és általában az összefüggésekre is. A könyv jól is van megírva, s úgy a szerkezet, mint az ábrázolás szempontjából igen hatásos. Őszinte lelkesedés, igazi és mély együttérzés és segíteni akarás jellemzi, úgy, hogy nagyjában és egészében igen meggyőzően is hat. Nagy érdeme, hogy módszereinél fogva friss és közvetlen, élményszerű, tehát feltétlenül hatni fog az olvasóra. Mindaz, ami a könyv körül történt, csak hasz60