Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás Baranya megyében / 26–43. o.

lajstrom készült, de ezek szinte kizárólag a taksás nemesek neveit tartalmazzák.

10 A nemesség egészét jelölelő összeírás az 1809-es nemesi felkelést megelőzően nem készült, a korábbi (1797., 1800., 1805. évi) inszurrekciók alkalmával sem, sőt még a reformkorban is becslésekre vagyunk utalva.

11 Ez a tény már önmagában is hallatlan jelentőséget kölcsönöz az utolsó nemesi felkelés alkalmával készült felvételeknek, melyek szinte minden megyei levéltárban fellelhetők.

12 A baranyai összeírások vizsgálati tapasztalatainak közrebocsátásával feldolgozásukhoz szeretnénk szempontokat adni, abban a reményben, hogy szerény keretek között megkezdett munkánk követőkre talál. Konkrétabb célként mindössze a figyelmet szeretnénk ráirányítani a társadalomtörténet szempontjából felbecsülhetetlen értékű forráscsoportra. I. Ferenc trónra lépésével új korszak vette kezdetét, melynek 1795—1812-ig terjedő szakaszát eképpen jellemzi történetírásunk: „Az Udvar és az uralkodó osztály szövetsége a forradalom ellen."

13 Tágabb keretben ez a francia háborúk kora (1792—1815). E háborúk példátlan erőfeszítéseket követeltek a hatalma alapjaiban veszélyeztetett bécsi udvartól. A Habsburgok és a magyar nemesség szövetsége szükségszerűen teremtődött meg; a francia eszmék, a kiváltságok eltörlésével és a társadalom polgári átalakulásának hirdetésével trónt és előjogokat egyaránt fenyegettek.

14 A hatalmas anyagi és véráldozattal járó küzdelemből az ország alaposan kivette részét; a többszöri újoncozás következtében a magyar csapatok létszáma megközelítette a 200 ezer főt.

15 A háborús részvétel másik formája a nemesi felkelés volt, melynek hadba hívását a birodalmat sújtó hadiesemények többször is szükségessé tették. A magyar nemesség általános honvédelmi kötelezettségét jelentő inszurrekció az állandó hadseregek korában elavult, katonai szempontból egyre értéktelenebbé vált. Korszerűtlensége akkor bizonyult be — mégpedig látványosan —, amikor a napóleoni háborúk idején 12 éven belül négyszer is fegyverbe szólították. A kései hadba hívás, a kiállítás lassúsága,

16 illetve a korai békekötések következtében az első három alkalommal (1797, 1800, 1805) nem került szembe az ellenséggel. Nem így 1809-ben, amikor ez „ősi nemzeti intézmény" is szembeszállt a kor legkiválóbb hadseregével, Napóleon hadával.

17 E felkelések során közel 135 ezer embert mozgósítottak.

18 A nemesi felkelés szabályozása és a megyék feladatai Az 1808-as esztendő európai eseményei már előrevetítették az újabb osztrák— francia háború lehetőségét. A pozsonyi országgyűlés pénz- és újoncmegajánlásával, továbbá a nemesi felkelés minden korábbinál alaposabb szabályozásával egyértelműen a háborús készülődést szolgálta.

19 A nemesség felhatalmazta az uralkodót, hogy három éven belül az országgyűlés összehívása nélkül is kihirdetheti az inszurrekciót, sőt lehetővé tette az ország határain kívüli alkalmazását is.

20 A „felkelési törvény" (1808:2. és 3. te.) egész sereg tennivalóval látta el a megyéket; a felkelők összeírása, szemléje, gyakorlatoztatása, a felszerelés és élelmezés biztosítása, valamint a költségek előteremtése tartozott a legfontosabb teendők közé. A szervezés első lépését a felkelési választmányok megalakítása jelentette, majd ezt követően elrendelték a nemesek járásonkénti összeírását.

21 Az összeírás mechanizmusát ugyancsak a törvény rögzítette. A meglehetősen körülmé27