Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Az "új adomány" jogintézménye a 13. századi magyar okleveles gyakorlatban / 21–30. o.

tiek szerint az, hogy „a saját birtok határaival legyen kihasítva" valamely nagyobb, korábbi települési vagy birtoklási egységből. Az ilyen örökrész eredetéről Bolla Ilona kutatásaiból tudjuk, hogy a „rokonok által közösen birtokolt, ősinek tekintett jószág megosztása a XIII. században lett az úri osztály közép- és alsóbb rétegeiben, a királyi servienseknél, illetve a kisebb nemeseknél is rendszeressé és tömegessé, mégpedig a forrásokban de genere jelöltek és az ilyen jelölés nélküliek között ugyanúgy, különbség nélkül. A kis- és középbirtokos nemességnél, illetve előzményeinél a kiscsaládi tulajdon lassabban szakadt ki a kollektív rokoni tulajdonból, s fejlődése évszázadokig tartott. Egy-egy nemzedék fiainak, vagy unokáinak felnövekedése újra meg újra napirendre tűzte az osztályt, az addig közösen hagyott, egyre csökkenő földeken is. Ezen a szántóföldek hasznosításának jobb módszere és a legelőváltással való szakítás sem változtatott. Az osztálytétellel járt együtt a birtok elhatárolása. Az utóbbi aktus volt az, amely a kifelé korábban aránylag zárt területen a föld eredetileg rokoni kollektív tulajdonába kívülről behatolt, nem rokon feudális társtulajdonos jogosítványát is részben vagy egészben kihasította... A birtokelhatárolás és a határok leírásának részletezése az individuális tulajdon előretörésével ment végbe, s lett részletező, akár rokonok egymás között, akár idegenekkel osztozkodtak egyegy településen.. . Különösen pontos a határleírás ott, ahol vegyes, főleg királyi és magánbirtok megosztásáról van szó .. "

il A jószágoknak a birtoklásra jogosultak közti megosztása, az osztálytétel hozta tehát létre az elhatárolással a birtokrészt, öröklés esetén ez vált örök(ség)résszé. Egy-egy ilyen „birtokrész" (portio possessionaria) lehetett akár egy vagy több település, ha egészében alkotta a birtoklás tárgyát. Lehetett azonban egyegy településtöredék kicsi része is, ha az osztálytétel feldarabolta, s ilyenként örökítették, adományozták, idegenítették el, vagy szállt magszakadás esetén a királyra, aki tovább adományozta. Határai közt a birtokrész (örökrész) állandósulhatott, ha nem esett újabb osztály alá. Tanulságos ebből a szempontból egy szárberényi. 60 holdas „birtokrész" sorsa. V. István 1270. évi oklevele szerint aranyművese, Máté előadta, hogy az örökös nélkül elhalt Salamon nemes „földje Szárberény falu földjén van (terram in terra ville Zarberyn sitam esse) és a mondott falu népei tartják elfoglalva". A király ezt aranyművesének adta, ti. „hatvan hold földet szőlők és telkek helyeivel együtt Salamon jogának címén (nomine iuris Salomonis)... úgy, amint a szárberényi nemesek és más ottani népek megmutatták, és vállalták, hogy ha a jövőben tudomást szereznének a Salamon részét illető további földről (quid plus de terra porcionem ipsius Salamonis contingente), abba beiktatják Mátét". A király kifejezetten azt akarta: „aranyművesünk, Máté, és örökösei Salamonnak ezt a földjét örökre és visszavonhatatlanul minden olyan hasznával, jogával és tartozékával birtokolja, amelyekkel ahogyan ismeretes, Salamon birtokolta, öröklés jogán (iure hereditario)". Máté azután 1297-ben ezt az ő „szárberényi egész birtokrészét (totam possessionariarn porcionem suam in Zarberyn habitam), ... amely azelőtt az örökös nélkül elhalt Salamon nemesé volt (que quondam Salomonis... sine herede decedentis fuisset),... minden hasznával, szántóföldekkel, telkekkel, szőlőkkel, kaszálókkal, erdőkkel, berkekkel és bármiféle más tartozékával (cum omnibus suis utilitatibus, terris scilicet arabilibus, sessionibus, vineis, fenetis, silvis, nemoribus et alüs quibuslibet pertinenciis)" a tihanyi hiteleshely oklevele szerint a veszprémi egyháznak adta.

12 A veszprémiek tehát 1297-ben úgy kapták meg Máté „egész birtokrészét", amint azt neki 1270-ben V. István adományozta, a király pedig a magvaszakadt Salamon örökségként birtokolt részét adta neki. A veszprémi egyház ezek szerint a Salamonra valamikori osztálytétel eredmé25