Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - R. Várkonyi Ágnes: A Liga Sacra Europája / 15–25. o.

sengés, s a kereskedelmi támaszpontokért harcba induló országok érdekellentétei söpörték le Európa közös asztaláról. 1686 Liga Sacra Európája legtöbb tapasztalatot az 1663—1664 nemzetközi szövetségétől kapott. Ezt a törökök krétai ostromával még 1645-ben elkezdődő, majd az oszmánok erdélyi támadásaival kibontakozó háborút, a nemzetközi szakirodalom 1683—1699 főpróbájának is nevezi. Most azonban minket inkább ebben a nemzetközi szövetségben különösen megnyilvánuló európai tanulékonyság gondolkoztat el. Az európai értékkategóriák hajlékonysága, alkotóképessége érdekel. Az, hogy milyen szívósan és mennyi leleménnyel igyekszik megteremteni Európa az Oszmán Birodalom elleni sikeres fellépés feltételét. A szerveződő nemzetközi szövetség már lényegében más, mint az előzőek voltak, bár azok sok hagyományos elemét is megtartja. Kezdeményezője a két megtámadott ország: Velence és Magyarország. Szervezői: a pápa, a német fejedelemségekből a westfáliai béke után megalakult Rajnai Szövetség elnöke a mainzi érsek, és a magyar politikusok egy csoportja Zrínyi vezetésével, összefogja a két rivális hatalmat: Franciaországot és a Habsburg birodalmat. XIV. Lajos, mint a Rajnai szövetség tagja küld hadsereget és az egész vállalkozás Lipót császár diplomáciai tekintélyére és birodalmában összegeződő hatalmi súlyára épül. Bekapcsolódik Svédország, érdekelt Anglia, Svájc, az Erdélyi Fejedelemség, Lengyelország, a két román vajdaság és egyházi szervezeteiken át a balkáni népek. Sully még elhatárolta a török ellen készülődő Európát Oroszországtól. A krími tatárok erdélyi és lengyelországi támadásai azonban most bebizonyították, hogy amíg a kán erejét Oroszország le nem köti, Európa közepén sem lehet eredményesen harcolni a török ellen. 1663-ban erről ír Lippay György esztergomi érsek a Habsburg kormányzatnak küldött javaslatában, és ezt hangsúlyozza a Rajnai Szövetség régensburgi gyűlésén elhangzott előterjesztés is. A Szent Szék gyakorlatban már ekkor lépéseket tett, hogy megnyerje a cárt. Ugyancsak újdonság az Európa népei között megegyezést teremtő próbálkozások történetében, hogy ez a szövetség nem csupán katolikus és protestáns hatalmakat, nagy és kis országokat, a török hatalmi érdekkörben élő különböző nyelvű és vallású népeket fogja össze, hanem az önálló államiság igényeinek is utat nyitott. Gondolati tengelye különböző eszméket köt össze. A keresztény szolidaritás, az eltérő történelmi hagyományok, vallások képzetei mellett erős hangot kap a nemzeti érdek, a nemzeti érzés, s az antikvitás szimbólumrendszere, Athén és Spárta eszmei és politikai öröksége. Ismeretes, hogy az európai egység megteremtése most sem sikerült. A keresztény világot mindvégig lekötötték a maga belső háborúi is. Az angol—holland kereskedelmi küzdelem, majd az angol—francia háború a spanyolok ellen. A pirreneusi béke után pedig Velence követének Svédország, a Habsburgok és Lengyelország megegyezését kell szorgalmaznia, hogy végre „az általános európai béke létrejöhessen a keresztény fegyverek dicsőségesebb céljai elősegítésére". A nagy remények mégis összetörtek megint a discordia új zátonyain. Az európai hatalmi fölényért mérkőző franciák és Habsburgok igényei összeegyeztethetetlennek bizonyultak. A dinasztikus és a nemzeti érdek megbékíthetetlennek, az individualizmus és a közösség ügye összekapcsolhatatlannak tűnt. Európa mégis ebből a kudarcból is tanult. Ezt már a Liga Sacra alapokmánya is bizonyítja. 1684 elején már kikötik; „Ebbe a szövetségbe a kereszténységnek összes többi fejedelmei és különösen a moszkvai cár urak meghívatnak... és pedig úgy, hogy annak elfogadásánál közelhatározás legyen; a szövetség tagjai egymás területére nem tartanak igényt, egymás ellen nem harcolnak és egymás tudta nélkül nem kötnek békét". 18