Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - MÉRLEG - Szakál Gyula: Budapest Főváros Levéltára közleményei '84. Bp., 1985. / 89–92. o.

A szerző nem feledkezik meg arról a szerepről sem, amit ezek a szervek hazánk népi demokratikus fejlődésében betöltöttek. Hasonlóan nagy érdeklődésre tarthat számot Rainer M. János tanulmánya, amelyben az irodalom és a politika kapcsolatát elemzi 1955-ben. A művészetek és ezen belül az irodalom politikai szerepvállalása Magyarországon egészen nyilvánvaló. A kölcsönhatás mechanizmusa viszont kevésbé ismert. Különösen az ötvenes évek vonatkozásában érdekes ez, ahol az alapvető történeti kutatások még mindig hiányoznak. Nyilvánvaló, hogy ebből az írásból nem lehet ennek a válságkorszaknak az egészét megérteni. A politikai élet zavarai, a változások iránya és erőssége viszont kiválóan regisztrálható az irodalmi élet és az irányító gépezet működéséből. Az általános elveken túl bepillantást nyerhetünk azokba a vitákba is, amelyet az írók egymással folytatták. Ez nemcsak a történészek számára szolgáltat értékes adatokat, de az irodalom kutatói is hasznos információkhoz juthatnak belőle egy-egy író, költő gondolati világának, tevékenységének a rekonstruálásához. Mindenképpen ki kell emelni Kresalek Gábor elemzését, aki rendhagyó módon a humor és a politikum kapcsolatának feltárásával igyekszik a történeti valóság eddig rejtve maradt részeit megragadni. Sajnálatos módon nálunk a történetírást és a történeleimszemléietet szinte a mai napig egydimenziós felfogás jellemez. Gondoljunk csak a politikatörténet primátusságára, amit igen lassan lehetett megdönteni. A mindennapi élet olyan tartozékai, mint az étkezés, öltözködés, viselkedés és szokások eddig kívül estek a história érdeklődésén. A humor szerepe és jelentősége is hasonlatos ezekhez a kevésbé ismert területekhez. Ahol a hatalom nyílt bírálata lehetetlen, ott az elégedetlenség, a vágyak humor és viccek formájában is megjelennek. Ennek évszázados tradíciói vannak Magyarországon. Természetesen az is minősítő, ha a közgondolkodásnak ez a része is irányított. Ezért tartjuk a sajtót (Ludas Matyi) sajátosan fontos médiuminak. Elemzése az adott kor hangulatát, életviszonyait, elvárásait és valóságát olyan módon tárja fel, ami másképp nem lehetséges. Jónak tartjuk az 1948-as és az 1953-as évfolyamok összevetését. Szépen jeleníthetők meg általuk a manipulációs célok irányváltozásai. Célszerűbb lett volna több évfolyam elemzését publikálni, mert így stabilabb, kerekebb képet kaphattunk volna erről az érdekes világról. A helytörténet horizontján túlmutató életutat dolgoz fel Breinich Gábor. Egy Harrer Ferencről szóló biográfiarészletben olyan polgár sorsát ismerhetjük meg, aki megértve az alapvető társadalmi változásokat, megkísérel alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Pályafutása szorosan kapcsolódott Pesthez és mint a közigazgatás és városrendezés szakembere, komoly hatással volt Erdei Ferencre és Bibó Istvánra is. Mint liberális polgár és szakember úgy érzi, az új rendnek is szüksége van mindarra a tudásra, amelyet ő és az általa képviselt kispolgári-értelmiségi réteg felhalmozott. De minden óvatossága és lojalitása ellenére semjuthatott szóhoz a személyi kultusz irracionális világában. Életútján keresztül kibontakozik előttünk a Hazafias Népfront tevékenysége és kitapintható vá válnak azok az erővonalak, amelyek között a szervezet vergődött. A tanulmányok másik nagy csoportja szorosan kapcsolódik a szigorúan vett helytörténeti kérdésekhez. Ezek a munkák felölelik a település általános rendezési terveit az ötvenes évek közepéig, valamint foglalkoznak az újjáépítés egyes részleteivel. A várospolitikai vizsgálódások során megismerhetjük a tanács működését egy túlcentralizált hatalmi rendszerben. A részletes ismertetőből kiderül, hogy a vezetők nem tudták érvényesíteni önálló és természetes érdekeiket. A feladatok nagysága és a lehetőségek között feszülő ellentmondások felismerését jelentősen akadályozta az egységes államhatalmi eszmény dogmatikus fel91