Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - MÉRLEG - Draskóczy István: Bolla Ilona: Az egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. Bp., 1983. / 87–89. o.

dalomban elfoglalt helyét. Ennek a kutatási eszköznek következetes alkalmazása párosult a dolgozó emberek valóságos gazdasági viszonyainak és életkörülményeinek a vizsgálatával. így tudott BoUa Ilona olyan következtetésekre jutni, hogy a megközelítőleg azonos gazdasági helyzet még nem vonta automatikusan maga után a jogi korlátok lebontását. Ez a megközelítési mód azonban nem jelentette azt, hogy a szerző elfelejtené, hogy az egyes jogi terminológiák élő embereket takartak. Bolla közelről ismeri „hőseit", s képes arra, hogy a mélyfúrásai során feltárt tényeken keresztül emberi sorsokat villantson fel. Mint például azoknak a kisnemeseknek a küszködését, akiknek az ősei a XIII. században álltak a veszprémi püspök szolgálatába, de csak hosszas pereskedés után tudták visszanyerni függetlenségüket. Sokáig azt hittük, hogy a korábbi történetírás a jobbágyság és a nemesség kiformálódásának minden fontos vonatkozását feltárta már. Ennek a könyvnek az elolvasása után azonban már tudjuk, hogy ez nem így van. A szerző legfontosabb következtetése az, hogy a jogilag egységes jobbágyság csak a XIV. század végére alakult ki az egész országban, mégpedig a nemességgel párhuzamosan. Ez a megállapítás eltér a szakirodalom véleményétől, amely ezt az eseményt egy évszázaddal korábbra, a XIII. század végére tette. Azért azonban, hogy ehhez a fontos eredményhez eljusson, két területen szakítania kellett az Árpádkor kutatásának hagyományaival. Egyrészt ő az egyetlen, aki vállalkozik — tegyük hozzá, sikeresen — a forrásokban előforduló „szabad" terminológia elemzésére. Másrészt igen részletesen foglalkozik az Árpád-kor világi birtokain végbement folyamatokkal. Véleménye szerint ugyanis korábban a királyi és az egyházi birtokkal szemben méltatlanul keveset vizsgálták ennek a birtoktípusnak a fejlődését, pedig a XIII. százaidtól a világi urak jószágain találjuk a legfejlettebb viszonyokat. A „szabad" kategória mögött található társadalmi rétegről, amelyet Bolla Ilona közszabadnak nevezett el, sikerült kimutatnia, hogy még a XIII. században is létezett. Korábban úgy hittük, hogy a közszabadok a XI. században végleg eltűntek, s ezért a történetírás nem tartotta fontosnak, hogy velük alaposabban foglalkozzon. Pedig a XIII. század emberei minden alkalmat megragadták, hogy a rabszolgákkal és a függő helyzetben levőkkel szemben ezt a társadalmi állapotukat hangsúlyozzák. Ennek a szabadságnak a minimuma a szabad helyváltoztatás (költözés) joga volt. Az ezeket a jogokat élvező emberek gazdasági alapját a szűk rokoni közösségek kollektív földtulajdona adta meg, amely a szegényebbeknél csak a XIII. században kezdett felbomlani. Bolla Ilona szerint eme közös földbirtoklás archaikus vonásait a későbbi kisnemesi falvak őrizték meg. Az osztályok során gyakran előfordult, hogy míg bizonyos földterületek már egyéni birtoklásba kerültek, másokat a közösség tagjai szabadon használhattak. Amikor a tulajdonközösség végleg felbomlott, az egyes egyéni parcellák nem biztosították a szegényebbek számára a megélhetést. így ezek az emberek arra kényszerültek, hogy a vagyonosak birtokaira telepedjenek, s a nekik juttatott földért különböző szolgáltatásokat vállaljanak. Különösen a XIII. században látjuk ezt. Azok, akik a királytól vagy az egyháztól kaptak földet, elvesztették közszabadságukat, függő helyzetbe kerültek. Akik azonban a világi birtokosoknál jutottak így a megélhetésük alapjául szolgáló földbirtokhoz, megtartották régi társadalmi helyzetüket. Az ilyen személyek jogai (és terhei) vetették meg a későbbi jobbágyparaszti lét alapjait. Ezt a helyzetet akarták elérni mind arabszolgák, mind a királyi és az egyházi birtokon élő, különböző feladatokra kötelezett szolgáltatók is. Az egységesülés azonban lassan következett be. A leggyorsabban a világi birtokon haladt a rabszolgák felemelkedésének a folyamata. Itt lényegében a XIII. század végére zárult le a fejlődés, bár a forrásokban még a XIV. században is találkozunk a világi földesurak rabszolgáival. 88