Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok igazgatása, 1920–1944 / 37–51. o.

tollvonással száműzte a birtokról az általa korcsnak minősített szarvasmarhakeresztezés egyedeit.

25 Az üzemesítés által kialakított struktúrát, az üzemi önállóságot sértő egyes esetek ismertetése után térjünk vissza újra magához a struktúrához. A gazdálkodás központi irányításának részben elvágott kötelékei helyébe az ellenőrzés, a felügyelet lépett. A 30 060/1924. II. 1. FM. sz. körrendelet intézkedett a fokozottabb ellenőrizhetőség megteremtéséről, aprólékosan szabályozva a gazdálkodási, pénzügyi adminisztráció minden elemét. A ló- és ökörfogatok munkáját V

4 napig kellett nyilvántartani, a gépműhely Vi órányi pontossággal tartozott elszámolni a munkaidő felhasználásáról. Minden nyilvántartást naponta kellett vezetni, havonta lezárni. Hasonló napi vezetési és havi lezárási kötelezettség terhelte a termény- és állatszámadás vezetésével megbízott számadókat, A terménykészlet^nyilvántartásoknak majoronként, féleségenként, pajtánként, kazalonként kellett tartalmazniuk a készleteket. Számlánként, számadónként ellenőrizhető anyagszámadásokat és felhasználási kimutatásokat írt elő a rendelet, továbbá utasította a birtokokat táblánkénti részletességű talajhasználati, megmunkálási, trágyázási, terméshozami könyvek vezetésére.

26 Mezőhegyesen a kerületi intézőségek 1889-ben már vezették ezeket a táblakönyveket, amelyeknek gazdasági hasznosságát indokolni nem kell. Üj feladatként jelölte meg a rendelet 1924. január 1-től a kettős könyvvitel bevezetését. Ezzel a munkával a számtartói hivatalokká, kiépítendő pénztári és kasznári intézőség lett megbízva. A bevezetett számlarendszer fő tételei a következők voltak: Ingatlan vagyon Ingó vagyon Élőleltár Értékpapír Forgótőke Gazdálkodás I. Növénytermesztés II. Állattenyésztés Ipari üzemiek. Az egyes tételek többszöri, a lehető legrészletesebb bontásban szerepeltek. Különösen jelentős lett volna a számtartói hivatal, azaz a mellérendelt számvevőség szerepe. Az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. te. szerint a mellérendelt számvevőség az igazgatóság hatóságának van alárendelve, de előzetes és utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében önállóan működik, s működéséért csak a miniszternek felelős. Feladata jelentéstétel volt minden olyan ügyről, melyre az igazgatóság felhívja, vagy saját 'maga szükségesnek ítéli. E feladatok közé tartozott a pénztárak és az anyagkezelő hivatalok rovancsolása, az évi részletes előirányzatok összeállítása. Utalványozáshoz is szükség volt a számvevőség jóváhagyására.

27 A rendeletnek ez a része nem valósult meg. 1924. január 1-től bevezették ugyan a kettős könyvvitelt, de még ugyanebben az évben le is állították. A tisztviselők gyakorlatlansága miatt összetorlódott a munka, a költségvetési év és a kettős könyvvitelnél alapul vett naptári év nem egyezett meg, ráadásul az infláció miatt magasba szökő számokat már értékindexékkel sem sikerült megzabolázni. Nem kis mértékben járult hozzá az új számviteli rendszer látványos csődjéhez a gazdasági tisztviselők mérhetetlen ellenszenve a „számvirtuózók" iránt. Számvevőség felállítására csak 1942. január 1-én került sor.

28 Ekkor sem tudott feladatának megfelelni, ahogy a jogaiba visszahelyezett kettős könyvvitel sem, de a tanulságok levonására már nem volt idő. Az üzemeltetéssel rugalmasabbá tett központi irányításhoz tartozó teljesen centralizált helyi igazgatás szervezeti felépítését, működési mechanizmusát vi42