Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Bertényi Iván: Középkori címerjogunk néhány kérdése / 21–36. o.

nyelvű kiadásához sikerült hozzájutni. Bruno Bemard Heim: Coutumes et droit héraldique de l'église. Beaucbesne. Paris, 1949, főleg 23—26. p. 12 Paul Adam-Even: De l'acquisition et du port des armoiries: armes nobles et bourgeoises. Etude d'héraldique comparée. In Recueil du IV« congres international des sciences héraldique et généalogique. Bruxelles, 1958. 79—106. p. 13 „Quidem autem arma seu insignia propria auctoritate assumunt; et istis an liceat videndum est; et puto, quod liceat... Insignia licet cuilibet j>ortare et depingere in suo, non in alieno." — Bartolus de Saxoferrato: Tractatus de insigniis et armis. Ed.: E. J. Jones: Medieval Heraldry. Cardiff, 1943. 228—229. p. (A megállapítást a modern szakirodalomban számosan idézik.) Vö. újabban Jean-Claude Loutsch felfogását is: „... il n'est pas inutile de rappeler que le porté d'armoiries n'a jamais été un privilége de la noblesse, pas plus au Luxembourg qu'ailleurs. II est impossible, au XlVe et XVe siécles dejá distinguer les armes nobles des armes roturiéres." — Armorial du pays du Luxembourg. Luxembourg, 1974. 15. p. 14 Bruno Bemard Heim: i. m. 23—24. p. 15 Michel Pastoureau: Traité d'héraldique. Picard. Paris, 1979. 60—61. p. 16 Bruno Bemard Heim: i. m. 25. p., Michel Pastoureau: i. m. 61. p. 17 D. L. Galbreath-Léon Jéquier: Manuel du blason. Spes. Laussanne, 1977. 52. és 54. p. 18 Iván Bertényi: Die Quellén der Heraldik in Ungarn. — Archiv für Sippenforschung. Limburg XXXVI. (1970) 346—352. p. 19 Ku inorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. — A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Szent Norbert Gimnáziumának és Szent Norbert Nevelőintézetének Évkönyve az 1943—44. iskolai évről. Szerk.: Szopek Loránd igazgató, Gödöllő, 1944. (a továbbiakban: Pecséthasználat) 325. p. 20 Kumorovitz L. Bernát: Pecséthasználat, 333. p. 21 Bartolus de Saxoferrato, i. m. 221. p. 22 Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Budapest, 1946. 96—98. p. 23 „Generatio quoque eorundem in scuto aquilam ferre sólet, quam alii milites, comites in Ispania deferre non praesumunt. Eapropter quidem, quod exercitum soldani de Tunisio qui Maiorcam et Minorcam insulas per naves intrando et classes occupaverant, caeteris militibus regis Aragóniáé deficientibus, eorum generatio fertur expulisse. Unde regis et communitatis militia (recte: militiae) est statútum, quod priori signo (recte: signum), quod fuerat totum rubeum sine aíiqua expressa figura in aquilam mutaretur." — Simonis de Keza Gesta Hungarorum, c. 91. In: Emericus Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Vol. I. Budapestini, MCMXXXVII. 191. p. 24 Gerics József: Adalékok a Kézai-krónika problémáinak megoldásához. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Historica I. (1957) 106—134. p., Uő.: A magyarországi rendiség korai szakasza, intézményei és helyük az európai fejlődésben. Doktori értekezés. Budapest, 1981. (Kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában) passim, Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorumátaan. — Századok, CVII (1973) 598. és 610—611. p. 25 Gerics József: i. munkák. 26 ..... sano etiam prelatorum, baronum et procerum potiorum regni nostri nobilium ... consilio... nőve nostre donationis titulo duximus conferenda..." — Fejérpataky László: Magyar Czimeres Emlékek, I. füzet. Budapest, 1901. I. (Monumenta Hungáriáé Heraldica I. — a továbbiakban: MHH.) 29. p. 27 Fejérpataky László: A XIV. századi czimer-adomány. — Turul, XIX. (1901) 98— 99. p., Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czimereslevélei I. 1200—1868. Budapest, 1904. II. sz. 3. p. 28 Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Budapest, 1886, 11. p. Más felfogás szerint Károly Róbert nápolyi őseinek, jelesen az 1290 és 1295 közt magyar királyi címet is használó Martell Károlynak az adományaira utalhat a vonatkozó hely. — Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában. Levéltári Közlemények, XL. (1970) 283. p. 29 Bartolus de Saxoferrato, i. m. 222. p. 30 „... hec armorum insignia, videlicet scutum triangulare campi argentei albi, in medio superiorem mediam partém capre silvestris comuorum et pilorum superiorum colli ac ungularum deauratorum in flama ardenti ab inferiori positam et arborum abietis viridium ramorum in medio pedum habentem et de ramis ipsius comedentem, galeam denique albam in margine inferiori deauratam super idem scutum cum retro et antipendio coloris albi nigro commixti, super coopertiorum verő ipsius galee arma seu insignia prescripta similiter in flama ardenti posita et collooata... duximus conferenda tali modo, quod quicunque ex eisdem