Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - HÍREK - Lakos János: A Levéltári Tanács 1985. december havi ülése / 99–101. o.

két okból is: egyrészt, mert a levéltárosok hagyományosan művelik e stúdiumokat, másrészt, mert a szélesebb közvélemény is erősen érdeklődik irántuk. Ezért megfontolandónak jelezte külön segédtudományi kötetek, elsősorban egy 1945 utáni magyar archontológia megjelentetését. Beszámolt arról, hogy a segédtudományok kibővített egyetemi oktatása által támasztott igények szorítása alatt már kialakult a tematikája egy 20 segédtudományt tartalmazó segédtudományi kézikönyvnek. A fentiekben röviden ismertetett, széles skálán mozgó feladatok megvalósításához Kállay István elengedhetetlen feltételül jelentette ki a levéltári szakma és az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történelem Segédtudományi Tanszék, a levéltárosok és az egyetemi oktatás összefogását, ill. érdekegyeztetését. Végezetül állást foglalt amellett, hogy nem szükséges szerkesztőbizottságot alakítani, inkább kötetenként változó, néhány tagú operatív szerkesztőség hívandó öszsze, amely feladatul kapná az ötéves tervbe felvett kézikönyvi munkák megszervezését. Az előterjesztő rövid szóbeli kiegészítése után a vita Molnár Józsefnek, a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya vezetőjének felszólalásával kezdődött. Ő elsősorban arra hívta fel a Levéltári Tanács figyelmét, hogy a minisztérium a VII. ötéves tervidőszakban olyan összeget tud biztosítani a kiadványsorozat céljaira, amelyből a legsürgősebb egy-két kötet költségei fedezhetők lesznek. A Levéltári Osztály vezetőjén kívül tizenegyen kértek szót a napirendi pont élénknek bizonyult vitájában. Valamennyien méltatták az előterjesztés rendkívül gazdag tematikáját és helyeselték a megfogalmazott feladatokat. A legtöbb hozzászóló a megvalósítás sorrendjére tett javaslatot. Varga Sándorné, a Művelődési Minisztérium ny. osztályvezető-helyettese úgy ítélte meg, hogy a szűkös pénzforrások legfeljebb egy kiadvány megjelentetését teszik lehetővé öt év alatt. Javasolta, hogy a már folyamatban levő munkákra, a kézikönyvre és a bibliográfiára összpontosuljon az illetékesek figyelme. Ehhez a gondolathoz csatlakozva fejtette ki Farkas Gábor Fejér megyei levéltárigazgató, hogy az 50-es évek végétől megjelentetett felsőfokú szakmai továbbképző füzetek némelyikének újranyomása sem lenne haszontalan. Gazdag István, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatója — összhangban az előterjesztéssel — alapvetőnek tartotta a szakmai bibliográfia elkészítését, mégpedig levéltárosok mozgósításával. Emellett hangsúlyozta a modern külföldi kézikönyvek lefordításában rejlő nagy lehetőségeket, majd a kiadványok megjelentetési sorrendjének meghatározása céljából szerkesztő bizottság felállítását indítványozta. Utóbbi gondolatot ragadta meg Vörös Károly, a MTA Történettudományi Intézetének tanácsadója. Első lépcsőben egy teljességre törekvő átfogó kézikönyv, majd második lépcsőben e köré az egyes résztémák külön-külön kötetben történő, monografikus igényű megírását vetette fel. Javasolta, hogy a tanács küldjön ki egy 4—5 tagú albizottságot, amely kidolgozza az átfogó kézikönyv részletes tematikáját, s javaslatot tesz pl. a szerzőkre és a további teendőkre is. Az Űj Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályán folyó széles körű szakmai kutatásokról számolt be az osztály vezetője, Müller Veronika. Ezek sorából felhívta pl. a figyelmet a műszaki dokumentumok készülő irattani kézikönyvére. Szabó Ferenc, a Békés Megyei Múzeumok igazgatója egyetértését fejezte ki Vörös Károly javaslatával, egyébként külön üdvözölte az írásos anyag azon részeit, amelyek a történettudomány fehér foltjainak felszámolását tűzték ki célul. 100