Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bán Péter: Tudományos ülésszak a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából: [Kosáry Domokos, Jaan van Albada, Farkasinszky Lajos, Ormos Mária, Kanyar József, Verő Gábor előadásai] / 6–17. o.

színvonalú főiskolák tanszékeit külön-külön kutatóhelyeknek nyilvánította, mintha tudomást sem vett volna az egész országot behálózó levéltári szervezetről, és a levéltárakat mint más arculatú intézményeket nagyobbrészt be sem sorolta a kutatóhelyek kategóriájába.

2 2, A történettudomány művelése társadalmi szolgálat A történelem védelmében, ha nem lenne más mentsége jogosultságára, első megközelítésben elmondható, hogy mindenesetre szórakoztató. De a valóságban jóval több ennél. Személy szerint tévedésben él, aki a tudományos alkotást privát szórakozásnak tekinti. A történettudomány művelése nem lehet más, mint igen kemény munka, szabályszerű küzdelem a múlt, illetve a múlttól a jelenig vezető folyamatok mély és sokrétű megértéséért-megértetéséért. A történelemmel hivatásszerűen foglalkozók a társadalom egészének emeltebb szintű, megbízhatóbb történeti tudatát kell hogy alakítsák a maguk eszközeivel; ezért felelősséget viselnek. E felelősség aligha egyazon minőség a régiségbúvár hobby jávai. 3. A forráskiadás szükséges volta Harmadik kérdéskörként Kosáry Domokos egy igencsak kézzelfogható és akut problémáját emelte ki a történettudomány—levéltár kapcsolatnak: a források publikálásának ügyét.

3 Általában mindnyájan tudatában lehetünk az e téren fennálló hiányoknak, ezért az előadás csak egy-két különösen szembeötlő elmaradásra hívta fel a figyelmet. így a gazdaság, az anyagi kultúra és a művelődés, a szellemi kultúra történetének hívebb megismeréséhez szükséges forrásbázis kellő ismeretének vákuumaira, valamint arra, hogy az 1948 utáni időszak kutatását mennyire abszurd helyzetbe juttatja a vonatkozó levéltári irategyüttesek jó részének hozzáférhetetlensége. Ez utóbbi kimondottan ellentétes társadalmunk önismereti szükségleteivel. Ezek után Kosáry Domokos röviden beszámolt arról az ígéretes és átfogó elhatározásról, amelyet a forrásfeltáró munka megújítása érdekében a MTA II. osztályának Történettudományi Bizottsága hozott a legújabban. A döntés a jelek szerint nem merül ki terméketlen általánosságok hangoztatásában, mert tervbe vett konkrét lépésekről is számot adott Kosáry Domokos. Az e célra szervezett külön munkabizottság teendői közt mindenekelőtt sor kerül a for-' ráskiadás helyzetének kendőzetlen felmérésére, azután szabályzatok kidolgozására az egyes korszakok, forrás-, nyelv- és írástípusok specialistáinak a bevonásával. A közeljövő kiadványi elgondolásai közül a Magyarország újabbkori történetének forrásai (a „Fontes") sorozat és a Történelmi Tár évfolyamainak a folytatása került szóba. A forráskutatás szakmai presztízsét feltétlenül emelendőnek ítélte Kosáry Domokos; meg kell szüntetni pl. azt az állapotot, melyben a forráspublikációk összeállítása, szerkesztése nem elegendő tudományos fokozatok eléréséhez. A szakemberek koncepciója, jó szándéka persze önmagában csak a gyógyír receptjét adhatja, a végső kivitelezés mikéntje nagymértékben függ az alapkutatásokra szánt pénzügyi támogatás rendszerétől. E téren a következetes demokratizálás a járható út; a rendelkezésre álló alapok felett mindenekelőtt tudományos értékmérők törvényes szem előtt tartásával és a tudományos etika íratlan szabályainak megszegése nélkül kell dönteni. összegzésül Kosáry Domokos a történészek és a levéltárosok közös dolgát a