Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - HUNGARIKA - Bán Péter: Egy portugál szemtanú tudósítása I. József 1687. évi koronázásáról / 56–62. o.

következő sorrendben haladt: 1° német és magyar főurak elegyesen, 2° a 10 zászló (as 10 bandeiras), 3° Magyarország címerhordozója, 4° mintegy tizennyolc prelátus és püspök, 5° a királyi ékszerek, 6° a király uralkodói ornátusban, 7° a főudvarmester, 8° a testőrség kapitányai helyett, akik a császári felségeket kísérték a várba, két kamarás (Camareiros), 9° a puskások egy része, 10° a Magyar Kamara elnöke (o Camareiro de Hungária) lovon; nála volt egy zöld bársony erszény, tele arany- és ezüstpénzzel, csillogtatta azokat és a sokaság közé szórta

1

'

1 11° egy másik puskás szakasz. Mikor őfelsége a térre érkezett, egy kötéltáncos (borlanti), mutatványának közepetáján, pisztolyából pár lövést adott le, majd nemsokára földet ért. Akkora volt a zűrzavar, hogy szükségessé vált néhány magyar urat a templom kapuihoz állítani, a benti szertartás békés lefolytatása érdekében. E ceremónia menetében a főudvarmester és egy másik előkelő úr (fidalgo) ismételten felövezte a trónján álló királyt Szent István kardjával, aki ezután lovaggá ütötte mindazokat, akiket a nádor eléje vezetett. A király, miután eltávozott a templomból, lóra szállt teljes kíséretével együtt, s a Szent Mihály kapun keresztülhaladva érkezett el ahhoz az emelve iyhez (Theatro), amelyet egy trónussal megtetézve építettek. A trón nem különbözött a többitől, kivéve, hogy ülőhelyét (sitial) egy fehér, vörös és zöld posztó helyettesítette. Ott várták már fönn őeminenciája az esztergomi érsek é"» más püspökök, valamint a német és a magyar lovasság (vagy: lovagság — Cavalleria) compániái. A király, udvarmesterével, a nádorral és néhány más személy kíséretében ment föl, esküt tett az érseknek az ilyenkor szokott módon, három ujját feltartva. Az eskü végeztével a második sortűz dördült el sok ..vivát" kíséretében (com muytos Vivas).'

5 E helyről a király — fent említett udvartartásának és a három századnak a kíséretében — átvonult arra a dombra, melyet a Királyok Dombjának (vagy: Hegvének — o monte que chamao dos Reis) és amelyet homokból építettek, s zöld, fe

s

ér, vörös szövetbe burkolt rudakkal kerítettek. A király mindössze a nádor és a „Martinitz" grófok kíséretében ment fel, és a királyi paripán vágtatva szokás szerint négyet suhintott kardjával; ez alkalommal dördült el a harmadik sortűz. A király innen lóháton tért vissza a várba, s annak kapujáig a három század i> elkísérte. Őfelsége a császár lakosztályába ment, ahol a királyi ékszereket letették, mialatt a 10 zászló kívül, a lovagteremben (na Sala de Cavaleiros) maradt. Hat óra tájban asztalhoz ültek a császári és királyi felségek, továbbá Erzsébet főhercegnő, a bíborosok és követek, az esztergomi és a kalocsai érsek (Arcbibispos de Strigonia e Colossá), valamint a nádor. Az asztal fejedelmi volt. mind ínyencségek, mind teríték dolgában. Ekkor hallatszott a negyedik sortűz, s közben a várban a számtalan miniszter, úrihölgy és nagyúr (innummeranen Ministros, Damas, e fidalgos) nagyszabású traktában részesült. A királyról főudvarmestere levette a koronát, s egy e célra előkészített „bofete"-re

16 helyezte. A várban sütött ökörből jó darabot lemetszettek a császári asztal számára, a többit elfogyasztották. Eközben a Gyönyörök Házában (Caza de deleite), amely a várhegyen állott, megeredtek a fehér- és vörösbor-szökokutak (fontes) és sültek a kenyerek. Az étkezés végeztével a királyra újra feltették a koronát, aki vissza is vonult a követek és miniszterek társaságában. A koronát és a királyi öltözetet a koronaőrök együttesen, a magyar rendek képviselőinek jelenlétében, mindegyiket saját ládikójába (caixa) helyezték, és miután mindannyian pecsétjükkel lezárták, visszavitték azokat a toronyba, rendes őrzőhelyükre. Igen nagy felfordulás és küzdelem folyt a szőnyeg körül, amely a deszka61