Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Köpeczi Béla: A Nemzeti Levéltári Nap elé / 4–5. o.

KÖPECZI BÉLA A Nemzeti Levéltári Nap elé* Először rendezzük meg Magyarországon a Nemzeti Levéltári Napot. Ezzel a Nemzetközi Levéltári Tanács felhívásának teszünk eleget, amely minden országnak javasolta ilyen jellegű alkalom megrendezését és ezzel együtt a figyelem felhívását a levéltárak tevékenységére. Magyarországon a Magyar Könyvtárosok Egyesületének háromszáz tagot számláló levéltáros szekciója az, amely magára vállalta a szervező munkát. A Művelődési Minisztérium nevében szívesen üdvözlöm ezt a kezdeményezést, hisz nálunk is szükség van arra, hogy a levéltárak jelentőségére, funkcióira és problémáira felhívjuk a figyelmet. A felszabadulás után Magyarországon széles levéltári hálózat alakult ki, ezen belül két általános gyűjtőkörrel rendelkező országos és húsz tanácsi levéltár működik. Emellett állami, társadalmi szervezetek és egyházak ugyancsak tartanak fenn levéltárakat. Legnagyobb jelentőségű új létesítményünk az Űj Magyar Központi Levéltár, amelynek feladata az 1945 utáni levéltári anyag begyűjtése, kezelése és a kutatók számára felhasználhatóvá tétele. A szakmai feladatokat 270 levéltáros végzi, az egyéb munkaköröket csaknem 400 fő látja el. A levéltári anyag teljes körű védelme és gyűjtése az ötvenes évek elején kezdődött el, de a feltételek biztosítása nélkül. Ez azt jelenti, hogy még ma sem rendelkezünk megfelelő raktárakkal, hogy az iratok restaurálása és mikrofilmezése elmaradt a követelményektől. A hetvenes—nyolcvanas években sem tudtuk a szükséges Összegeket rendelkezésre bocsátani. Igaz, javult a levéltári kutatói és közművelődési tevékenység, javult a munka szakszerűsége a szakfelügyelői hálózat kialakításával, javultak bizonyos mértékig a technikai feltételek, és megkezdődött a felkészülés a számítógépes adatfeldolgozásra és nyilvántartásra. Mindez azonban nem feledtetheti el azokat a gondokat, amelyek az elhelyezéssel és a felszereltséggel függenek össze. Nem tudjuk ígérni a következő ötéves tervben sem a radikális javítást, de azt igen, hogy a tanácsokkal együttműködve igyekszünk legalább a legnehezebb helyzetben levő levéltárakon segíteni. Külön alapot szeretnénk teremteni a technikai felszereltség fejlesztésére. A levéltárak jelentőségét a szélesebb közvélemény az utóbbi időkben kezdi értékelni azzal együtt, hogy megnőtt a múlt és nemcsak a távoli, hanem a közelmúlt iránti érdeklődés. Nekünk ezt az érdeklődést ki kell elégíteni, és •ebben jó eszközünk a dokiimentum. A történelem iránti érdeklődésben ugyanis nemcsak a fikció műfajai kerültek előtérbe, hanem a kor dokumentumai is. Az emberek ismerni akarják a korabeli megnyilvánulásokat, hogy a hitelessé* Elhangzott 1984. december 17-én Budapesten, a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából rendezett tudományos ülés megnyitóján. 4