Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - MÉRLEG - Gergely Jenő: A Magyar katolikus almanachról. Bp., 1984. / 89–91. o.

lik annak is az adatait, de hívek nélkül, mert ez nem plébánia, tehát nem tartoznak hozzá hívek, hanem általában volt szerzetesrendi templomokból jöttek létre. A lelkészségek esetében ugyanazok az adatok szerepelnek, mint a plébániánál. (A különbség jogállásukban van.) A lelkészségek legtöbbjét valamelyik közeli plébánia parókusa vagy segédlelkésze látja el. Végezetül olvashatjuk a plébános nevét és egyházi címét és rangját. Amennyiben a plébánián több lelkész, esetleg segédlelkész működik, azok rang szerinti felsorolása zárja az adatsort. Amikor egy egyházmegye területi és személyi beosztásának ismertetése befejeződik, értékes táblázatokban és indexekben összegzik az adatokat. így elsőként az egyházmegyei papság betűrendes mutatója olvasható, a születési év és a szentelés évének feltüntetésével. Külön kimutatást találunk a nyugállományba vonultakról, a külföldön élőkről, a más egyházmegye területén tartózkodókról vagy más egyházmegyések itteni tartózkodásáról (általában szolgálati okokból), és végül a papnövendékekről. Az adatsort táblázatos statisztika zárja, amely feltünteti az egyházmegye területét, az ott élő összlakosság létszámát és ebből a katolikusokat, a főesperességek, esperesi kerületek, plébániák, lelkészségek, és templomigazgatóságok számát és végül a papok létszámát. Meg kell említenünk az egyházmegyék adatainak országos összefoglalását a 644—647. oldalakon, külön kiemelve a budapesti adatokat (amelyek egyébként nagyrészt az esztergomi főegyházmegye részét képezik). Ugyanitt két térképvázlat is található: az egyik az egyházmegyei határokat mutatja, a másik a fővárosi egyházkormányzati beosztást. A Magyarországon működő három férfi szerzetesrendről (bencések, piaristák és ferencesek) és az egyetlen női rendről (Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek) meglehetősen rövidre szabott sematizmust találunk az almanachban. Megismerjük a rendtartományi vezetőséget, az egyes rendházak tisztikarát, majd a szerzetesek és növendékek névsorát. Valamivel többet olvashatunk a rendi főiskolákról és a gimnáziumokról, de itt is csak a tanári karról. A tanulóknak az összlétszáma szerepel a gimnáziumok esetében. Az almanach utolsó száz oldala már nem forrásközlő jellegű, hanem rövid, és terjedelmüknél fogva eleve elnagyolt, vázlatos tanulmányokat tartalmaz az egyes egyházmegyék, illetve a működő rendek történetéről. Függelékként közlik az Észak-Amerikában és Nyugat-Európában működő latin és görög szertartású katolikus magyar papok és szerzetesek címtárát is. Ezek a papi személyek szentelésükkor magyar egyházmegyések voltak, de utána külföldre kerültek. A 872 oldal terjedelmű tekintélyes kötetet dr. Turányi László esztergomi protonotarius kanonok, provikárius szerkesztette, munkatársai pedig a mai katolikus egyházmegyék papjai voltak. A kézikönyv használatát gyorsítják az indexek; a személynévmutató, továbbá a plébániák, lelkészségek, filiák és templomigazgatóságok szintjéig lemenő helynévmutatók. A Magyar Katolikus Almanach régen hiányzó kézikönyvként kerülhet nemcsak az egyháziak asztalára, hanem az állami hivatalok, intézmények, tudományos és kulturális fórumok, a sajtó, és bízvást mondhatjuk, hogy a könyvtárak és levéltárak első polcon szereplő lexikonjai mellé. Remélhetőleg, a következő kötetre nem kell újabb negyven évig várni. Gergely Jenő 91