Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - MÉRLEG - Gergely Jenő: A Magyar katolikus almanachról. Bp., 1984. / 89–91. o.

A Magyar Katolikus Almanachról Magyar Katolikus Almanach. Schematismus Diocesium Hungáriáé 1984. Szerk. Dr. Turányi László. Szent István Társulat, Budapest, 1984. 871 p„ Lékai László bíboros, esztergomi érsek prímás azzal bocsátotta útjára 1934ben a Magyar Katolikus Almanach új kötetét, hegy az hozzájáruljon a „magyar katolikus egyház életének tárgyilagosabb megismeréséhez és értékeléséhez". (12. p.) A prímás és az almanach tudós munkatársai régi hagyományt elevenítettek fel, pontosabban egy alapvető történelmi forrásnak bizonyult kézikönyvsorozat felélesztésére vállalkoztak. A katolikus egyházban két évszázadra tekint vissza az a szokás, hogy az egyes egyházmegyék ún. sematizmusokat, azaz papi cím- és névtárakat adnak ki. Ezek a kötetek latinul, 1945 után főként magyarul láttak napvilágot. Általában szűkszavú precizitással tartalmazzák az illető egyházmegye kormányzati beosztását, a klérus legfontosabb adatait. Később szokássá vált a sematizmusok kiegészítése különféle dolgozatokkal, egyéb tájékoztató anyagokkal, amelyek rna már szintén forrásértékűek. Hasonlóképpen az egyházmegyékhez, az egyes szerzetesrendek magyarországi rendtartományai is adtak ki időközönként sematizmusokat. A sematizmusok, évkönyvek és almanachok azért képeznek sajátos forráscsoportot, mert itt az autentikus aulikus hivatalnokok a levéltári forrásokból gyűjtötték ki az adatokat. Ezek egyenkénti utólagos összegyűjtése, a területi és kormányzati állapot rekonstruálása ugyancsak fáradságos, ha nem lehetetlen munka lenne, főként ami a jelenlegi országhatárokon kívül került egyházmegyéket illeti. Tulajdonképpen az egykori országos tiszti cím- és névtárak és a helységnévtárak együtteséből alakított sajátos egyházi egyetemes (országos) kiadvány az a vállalkozás, amikor valamennyi magyarországi katolikus egyházra vonatkozó alapadatokat egy kötetben, univerzális sematizmusként, vagy később inkább almanachként adtak ki. Ezekben az univerzális sematizmusokban az egyházmegyei (világi) és a szerzetespapság, a szerzetesnők, továbbá az iskolák, szerzetesi intézmények, katolikus sajtó és egyesületek, egyéb egyházi intézmények adatai is szerepelnek. Az első univerzális sematizmust 1842-ben latinul adták ki Budán. Ezek azonban nem váltak olyan rendszeres, évenként vagy kétévenként megjelenő periodikákká, mint az egyházmegyei sematizmusok. 1947-től napjainkig kellett várni arra, hogy a négy évtized alatt igencsak megváltozott magyar egyházról átfogó képet adó almanachot vehessünk kézbe. Ez azért is sürgető volt, mert épp ebben a periódusban, főként az 1960-as évek derekáig, az egyházmegyei sematizmusok is igen esetlegesen jelentek meg. A most kiadásra került könyv a korabeli sematizmusok, illetve a korábbi almanachok struktúráját követi. Az egyház hierarchikus felépítéséből következik, hogy először közli a jelenlegi római pápának nemcsak arcképét, hanem egyházi pályájának főbb állomásait is. Ezt követi a római pápák kétezer éves 89