Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - KILÁTÓ - Raft Miklós: Megnyitó az első európai levéltári konferencián / 71–. o.

RAFT MIKLÓS Megnyitó az első európai levéltári konferencián A Nemzetközi Levéltári Tanács budapesti konferenciája olyan témát tűzött napirendjére, amely joggal tarthat számot a szakmai közvéleményen túmövekvo érdeklődésre. Korunk iratainak létrehozása és tervezése olyan kérdés, amely közvetve szinte valamennyi állampolgárt érint. Hazánkban például évente minden állampolgárra legalább egy hivatalos irat jut, s ilyen tömegű irattári anyagot nem könnyű rendezni, szelektálni, megőrizni. Ezért a levéltári munka ma már nem elsősorban technikai, hanem nagy felkészültséget igénylő szakmai, iratminősítési, szervezési feladat. Egy magyar jogtudós a közigazgatást mint az állam cselekvő életét definiálta. Ehhez hozzátehetjük: ha a közigazgatás az állam cselekvő élete, akkor egy nemzet államiságának a levéltár az emlékezete. Valamikor ez az emlékezet mindent megőrzött, szinte minden irat levéltári értékű volt. Ma viszont, amikor az állam tennivalói megszaporodtak, az azokat kísérő iratoknak olyan mennyisége keletkezik, hogy az emlékezetnek, a levéltárnak gondosan és néha radikálisan kell válogatnia, szelektálnia. Ehhez viszont értékrendet kell kialakítania, ismerni kell a kor szükségleteit, és prognosztizálni a jövőjét. így lehet több a levéltár az iratok raktáránál, így lehet a múlt és a jelen tükre, a történelemkutatás forrása, a társadalmi önismeret fontos' tényezője. A társadalomnak, az államszervezetnek fontos érdeke, hogy a levéltárakba kerüljön minden olyan irat, amely a jelennek és a jövőnek tanulságul szolgálhat. Ezeket a dokumentumokat az iratok nagy tömegéből kell kiválasztani, és ez nem egyszerű feladat. Szaktudást, korszerű technikát, jólszervezett munkafolyamatot igényel. Megtisztelő hazánk, a Magyar Népköztársaság számára, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács Budapesten rendezi meg ezt a tanácskozását. Elismerése ez a magyar levéltárosok munkájának, de annak a figyelemnek is, amellyel a magyar kormányzati szervek a levéltárak tevékenységét kísérik. Biztosíthatom önöket, hogy hasonló érdeklődés és figyelem övezi majd a Nemzetközi Levéltári Tanács konferenciájának most kezdődő tanácskozását is. Ez a konferencia a szakemberek nemzetközi tapasztalatcseréje, az információk áramlásának olyan fóruma, ami Helsinki szellemét idézi, és jól illeszkedik azoknak az eseményeknek sorába, amelyek mintegy előkészítik az Európai Kulturális Fórumot, amelynek ez év őszén szintén Budapest ad otthont. A jelenlevő levéltári szakemberek eltérő társadalmi berendezkedésű országokat képviselnek. De a munka, amelyet végeznek sok rokon vonást, hasonló megoldásokat mutat. Ezek az azonosságok erősíthetik azt a 'meggyőződésünket, hogy jó utat követnek. Ami pedig a különbségeket illeti, arra javaslom, fogadják el a költő, Paul Valéry intelmét, és korunknak szóló felhívását: „Gazdagítsátok egymást különbségeitekkel". Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok Önöknek sikeres tanácskozást, jó szellemű vitákat, maradandó élményeket. A Nemzetközi Levéltári Tanács regionális konferenciáját megnyitom. 71