Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Prickler, Harald: Régi mértékek Vas megyében / 42–48. o.

használt régi bécsi pinttel. A stájer pint ötnegyede 1,699 litert jelentett, vagyis a budai pintet, amit a 16. század közepe óta pozsonyi pintnek neveznek, és ez a hivatalos magyar ,,országos mértékegység". A stájer pint másfélszerese 2,039 liter volt, ami a Vas megyében legelterjedtebb pinttípus. A stájer pint kétszeresével is (2,718 liter) találkozunk alkalmasint Nyugat-Magyarországon mint pintmérettel (például Sopronbánfalván). De a Vas megyére jellemző 2,039 literes pinttípushoz, amelyet a 18. században itt a pozsonyi akó osztására is használtak (1 akó = 27 pint), el lehet jutni egy másik „ősforma"' felől is: A hegyvám beszedésénél a pornóapáti (németkeresztesi) uradalomban, a kanizsi uradalomban és másutt is egy 3,058 literes pintet használtak. Ennek a pintnek az öthatoda 2,548 liter űrtartalomnak felelt meg, s ezt az űrtartalmat Léderer Emma „régi nagy magyar pintnek" nevezi, ami az országban széltében-hosszában elterjedt mérték volt. Ennek a régi nagy magyar pintnek a négyötöde pontosan megfelel a korábban említett 2.039 literes vasvári pintnek. Azt, hogy ezek a pintformák beilleszthetők egy széles eltérjedtségű pannóniai rendszerbe, a Horvátországban széltében elterjedt 3,398 literes - pmt űrtaltalma bizonyítja, ami a budai pint kétszerese. Ezt a nagy „horvát" pintet használták a felsőlendvai uradalomban is, és közben mint „hegyi pint" feltűnik Sopron megyében is (pl. Kaboldon és Fertőbozon). A 2,1235 literes hegyi pint is a németújvári uradalomban, továbbá Csákányban és Vörös váron besorolható ebbe a rendszerbe mint ötnegyede a budai pintnek. Mik voltak az okai a pintméret ekkora sokféleségének? Bizonyára nem tévedünk, ha ebben a tekintetben a földesúr gazdasági érdekeit, aki a helyi mértékek megállapításánál és betartatásánál a legfontosabb szerv volt, döntő tényezőként vesszük számításba. A feudális járadék inkasszálásánál, a hegyvám és a dézsma begyűjtésénél az űrmérték növelésével a bevételek fokozását lehetett elérni, a borkimérésnél pedig az űrtartalom csökkentésével ugyanazt az eredményt. Azt, hogy a mérték változtatás mindkét módját ténylegesen alkalmazták a földesúri jövedelem fokozására, tudjuk az érintett alattvalók panaszirataiból és más forrásokból, pl. vendéglői számadásokból, hegyvám- és dézsmalajstromokból és egyéb helyekről. A begyűjtés módja is biztosan szerepet játszott a szolgáltatások terén. Ha pl. a tizedet a szőlőhegy kijáratánál az eredményezett cefremennyiség alapján feljegyezték, a cefre bizonyos részeire kisebb mennyiségű „tiszta" mustot számítottak; a fraknói grófságban pl. 6 akó cefrére 5 akó „tiszta" esett";" más vidékeken számolhatunk az öt a négyhez és a négy a háromhoz arányok lehetőségével. A seprőn nyugvó és a lefejtett, tiszta bor viszonyát 16 a 15-höz vagy 21 a 20-hoz arányban számították. . A „hegyi mérték", vagyis a feudális járadék begyűjtésénél használt mértékegység a „kiszolgálási mértékhez", amelyet a pincében használtak, többnyire négy a háromhoz, 3 a 2-höz, sőt néha 2 az l-hez arányban viszonyult; ezeket az arányokat át lehetett tenni a pintre, az akó osztására is. Ezt a problematikát a kőszegi akó- és pintmérték példáján mintaszerűen be lehet mutatni: Hegymértékként a 10,19 literes veder eredetileg 4 2,548 literes hegyipintre osztódott (ez volt a régi nagy magyar pint); pincei és korcsmai mértékben ugyanarra a vedernagyságra 5 2,039 literes, később 6 1,699 literes pintet (ez a budai, ill. az újabb pozsonyi pint). Eközben a lefejtett borra érvényes vederméretet használták. Seprős borra már a 17. században olyan vederméretet használtak, amely egytizenötöddel nagyobb, vagyis 10,87 liter volt: a dobronoki Startint (543.6 liter) vagy 50 10,87 literes, vagy (kissé pontatlanul) 54 10,19 literes kőszegi vederrel azonosították; a 18. században a kőszegi vedret, amely korábban általában 12 pozsonyi félnek (6 pintnek) felelt meg, 17