Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Prickler, Harald: Régi mértékek Vas megyében / 42–48. o.

százalékot állapítottak meg a gabonacsökkenésre és a folyóbor mennyiségének változhatására. Amint már előbb céloztunk rá, a régi mértékek tekintetében figyelembe kell venni okvetlenül a mérési funkciót: A hegyvám (ius montanum) és a dézsma beszedésénél külön „hegyi mércét" (hegyi negyed, hegyi pint) használtak, amelyek többnyire nagyobbak voltak, mint a korcsmai, illetőleg pincei „kimérési mércék". Ezért a forrásokban szereplő mértékmegjelölésnél mindig tekintetbe kell venni, hogy a feudális szolgáltatás, a raktározás és kereskedelem vagy a fogyasztás területére tartozik-e az adat. Gabonánál figyelni kell arra, hogy némelyik fajta „simán", némelyik „mindenestől" kerültek mérésre, hogy a „simán" és a „mindenestői" nem minden mérőtípusnál volt ugyanolyan arányú (többnyire öt a hathoz, de előfordult a négy az öthöz viszony is), hogy „nehéz" gabonánál (búza, abajdóc, rozs) és „könnyű" gabonánál (árpa, zab) egyazon mérőtípuson belül nagyságvariánsok merültek fel. A nagykereskedelemben mennyiségi rabatot nyújtottak abban a formában, hogy egy modius (Mut) gabonára 31 mérőt számítottak 30 helyett, ahogy az a mértékegységnek megfelelt volna. A 31. mérő ráadás volt, ezért 3'/3% ráhatnak felelt meg. Néha egy modiusra 32 mérőt is számítottak. A ruszti és soproni bornagykereskedelemben szokásos mennyiségi rabat egy meghatározott kis mennyiségű bor engedménye formájában a sziléziai, lengyelországi, cseh és morva kereskedők javára bizonyára szokásos volt Vas megye tekintetbe jövő távolsági kereskedelmi bortermőközpontjaiban is (Kőszeg, Rohonc, Vashegy). Amint előbb már mondtuk, egy régió mértéktípusaí egymáshoz egyszerű viszonyításban álltak, legalábbis megállapíthatók mértékcsoportok, amelyek egy „alapmérték" megtoldásával vagy csökkentésével egy közönséges tört értékében, például fél, harmad, negyed, ötöd, hatod stb., mint egy „mértékrendszer" tagjai tartoznak össze, amelynek „közös nevezője" egy középkori, régión felüli mértékegység. Néha viszont nyilván úgy adaptálták, enyhe módosítással, az egyes helyi mértékek értékét, hogy ezek beleilleszkedjenek a nagyobb mértékegységrendszerbe. Ha most tekintetbe vesszük a Vas megyében a 16—18. században és még tovább is használt akó-mértékeket, amelyek pincében és a kereskedelemben folyadékok mérésére szolgáltak, egy olyan nagy mértékrendszert ismerünk fel,, amely genetikusan a két fent említett gyökérből vezethető le: Több kisebb mértékrendszert, amelyek korábbi „ősmértékekből" történt kiváltoztatással álltak elő, csekély adaptálással egy nagyobb „pannóniai mértékrendszerré" vontak egybe. Ezen kisebb mértékrendszerek közös nevezőjeként a dobronoki, illetőleg a vasvári akót tudjuk megjelölni. A dobronoki akó 135,9 liter volt és 48 2,83 literes pintre, illetőleg 100 1,359 literes „stájer bindre" volt osztható; 4 ilyen akó alkotott egy 543,6 literes dobronoki Startint. Ezen akónak egynyolcada 16,99 liter volt; ez a nyolcad jelenik meg előttünk ilyen megnevezéssel (oktály, latinul octale, németül Achtel), mint a vörösvári Erdődy-uradalom legtöbbször használt mértékegysége, azonkívül megjelenik a nyolcad a szalónaki uradalom Stájerországgal határos részein, alkalmazva (az úgynevezett „német vidéken"). De a dobronoki akó rendszeréhez tartozott a monyorókeréki uradalomban használt kisebb, 45,3 literes akó is; ez pontosan megfelelt a dobronoki akó harmadának. A németújvári sajtár (tinna) másfélszerese volt a dobronoki akónak, tudniillik 203,85 liter; ide számítódik azonban a szentgotthárdi 50,96 literes akó is, amely negyede a németújvári sajtárnak, illetőleg háromnyolcada a dobronoki akónak. A dobrai 40,26 literes idria (cseber, sajtár) a monyorókeréki akó nyolckilencedének felelt meg, ezért tehát ezt is a dobronoki akó rendszerébe sorolhatjuk. Ezekből kitűnik, hogy Dobronok keletstájer tartományfejedelmi város gazdasági vonzásköre messze 45