Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - E. Kovács Péter: Kassa város egyházi kiváltságai a 13. században / 35–41. o.

E. KOVÁCS PÉTER Kassa város egyházi kiváltságai a 13. században A magyar várostörténeti kutatáshoz egy addig figyelmen kívül hagyott szempont feldolgozásával jelentősen hozzájárult Gárdonyi Albert, aki a Károlyiemlékkönyvben megjelent tanulmányában a városi plébániák kiváltságos helyzetét vizsgálta a középkori Magyarország területén.

1 Hajnik Imrével és Hóman Bálinttal ellentétben bebizonyította, hogy a városok szentszéki ügyekben is rendelkezhettek autonómiával. A plébánia felmentést kaphatott a megyés püspök és a főesperes joghatósága alól, és így az esztergomi érsek közvetlenül ítélkezhetett felettük. A plébániák nevét IX. Bonifác és II. Pius pápák 1389., ill. 1464. évi bullája, valamint az esztergomi káptalan 1396-os visitatiója őrizte meg.

2 E plébániák igazságszolgaitatási jogköre hasonló volt a főesperesekéhez, hiszen a parókiájukban felmerülő peres ügyeket, amelyek más esetben felsőfokú egyházi bírósághoz tartoztak volna, maguk intézhették el.

3 A kiváltságos plébániák másik csoportja csak a föesperesi joghatóság alól mentesült, de továbbra is az illetékes megyés püspök döntött szentszéki ügyekben. Tanulmányomban megkísérelem felvázolni, miképpen szerezte meg egyházi kiváltságait Kassa a 13. század végén, a 14. század elején. Van olyan feltevés, hogy 1230 és 1249 között Kassa lakossága kicserélődött és a német etnikum számszerűen is döntő szerephez jutott/

1 Mivel a város eddig legrégebbinek vélt kiváltságlevele elveszett, csak annyit tudhatunk meg egy 1249-ben Szinna lakosai részére adott oklevélből, hogy a király a kassai hospeseknek kedvezményeket adott a bíráskodás, valamint az adófizetés területén. Az oklevél szerint Szinna lakói ugyanazokat a kiváltságokat élvezték, melyekkel a király kassai hospesei rendelkeznek: mind a tizedfizetésben, mind a bíráskodásban, mind pedig másokban, ahogyan ez a kassaiak privilégiumában egyenként és cikkelyenként van kifejtve.

5 Valószínű tehát, hogy IV. Béla 1230 és 1249 között adományozott kiváltságlevelet a kassaiaknak.

6 Utal erre az ex concessione nostra hospites nostri de Kassa perfruuntur kifejezés, hiszen a király saját engedélyére utal, az in eorundem privilegio nominatim per singula et articulatim expressis pedig azt bizonyítja, hogy a királyi oklevél részletesen, pontokba foglalva szabályozta a kassai hospesek helyzetét.

7 Az 1249-es oklevél kevés támpontot ad a kassaiak kiváltságainak megismeréséhez, mert a tizedfizetésre és a bíróválasztásra vonatkozó szabályok nem ismeretesek.

8 A 13. század nyolcvanas éveiben Kassa a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan egyházi kiváltságokat szerez magának, többet és mást, mint amit 1230 és 1249 között biztosítottak számára. A város lakóinak gazdasági tevékenységére a 13. század végéről nem sok adatunk van. 1275-ben András egri püspök az egri káptalan jogtalanul elvett javai között említi a kassai bortizedet. Valószínű tehát, hogy a lakosok egy része szőlőműveléssel foglalkozott.

9 A szlovák 35