Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 3. szám - MÉRLEG - Ortutay András: Esztergom évlapjai 1979., 1981., 1983. / 89–92. o.

centenáriuma alkalmából. Terjedelme és lírai megfogalmazása miatt is kiemelést érdemel Nagyfalusi Tibornak az írása: Műhelyből—emlékhely, Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1961. A visszaemlékezéseket, a korabeli sajtó és a levéltári forrásokat is bőven használó szerző a költő és a város kapcsolatát haláláig, majd 1941-től a Babits-villa helyzetét, de ezzel összefüggésben a város Babits-képét vizsgálja 1961-ig, amikor Esztergomban felavatták az ország első Babits Emlékmúzeumát. Kaposi Endre rövid áttekintést ad az Esztergomi Balassa Bálint Társaság újjászervezéséről, 1980 és 1983 közti életéről, tevékenységéről. A Balassa Bálint Társaság elnöke, Kollányi Ágoston személye is köthető az első blokkhoz, hiszen a fiatal esztergomi Kollányi találkozott Esztergomban Babits Mihállyal. Az 1978ban készült beszélgetés (a kérdező Nagyfalusi Tibor) egyrészt esztergomi indulásának éveivel foglalkozik, pályáját tekinti át, apropóját 1983-ban a Kossuthdíjas filmrendező 70. születésnapja adta. Esztergom egyik jellegzetes városrészével, a Szenttamás-heggyel foglalkozik két építész tanulmánya. Kun János és Vukov Konstantin nemcsak a hegy városszerkezeti képét, múltját és jelenét tekintették át, de a hegy rendezésére kiírt tervpályázat eredményei alapján a fejlesztés útját is kijelölték. Dr. Bárdos István tanulmánya: Gazdaság-, társadalom- és közművelődéspolitika Esztergomban (1920—1930). Esztergom életének 10 évéről ad részletes képet, elsősorban a közművelődési élet kereteit vázolva fel. Tanulmánya kapcsolható Babitshoz is, a kötet Babitsot idéző részéhez, hiszen részletes képét adja a kisvárosi „kulturális" életnek, amelynek nyaranta az Előhegyen üdülő és lakozó Babits is részese volt. A kötetben Magyar György folytatja sporttörténeti áttekintését, most a Tanácsköztársaság leverésétől 1939-ig dolgozta fel részletesen a városban folyó sportéletet. Külön részt alkot, a szerkesztő is elkülönítette a többi írástól, Pifkó Péter— Zachar Anna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849) tanulmánya és Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaíró pályakezdése — Munkásművelődés, egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865 írása. Pifkó Péter és Zachar Anna írása mellékletében az Esztergomban a fenti időszakban megfordult társulatok névsorát és ismert előadásaik címeit is megkapjuk. A szerzők teljességre törekedtek a levéltári források feldolgozásában. Időben a követvetkező évtizedekre esik Csepreghy Ferenc pályakezdése, aki mesterlegényként dolgozott a városban, erről szól Kincses Edit tanulmánya, aki „Magyar fiúk Bécsben" és „Kitűnő vendég" című darabjait elemzi. Részletes levéltári kutatásokra támaszkodott Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) írása, amelyből kiemelendő, hogy tisztázta: Széchenyi István esztergomi öngyilkossági kísérletét Lőrinczy Rezső városi kórházi orvos jegyezte be naplójába. A XVIII. századi Esztergom jelentősebb szereplői elevenednek meg az olvasó előtt Prokopp Gyula: Régi esztergomiak c. írásában. Prokopp Gyula 1983ban halt meg, így a szerkesztőség a tanulmány után rövid életrajzot és bibliográfiát is csatolt. Prokopp Gyula 1957 óta dolgozott haláláig a Prímási Levéltárban, mint levéltáros és mint történész nagyon sokat tett az Esztergommal kapcsolatos források megismertetéséért. Esztergom török alóli felszabadulásának 300. évfordulójáról emlékezett meg Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban c. tanulmányában. A török foglalás és berendezkedés képét eddig ismeretlen adatokkal bővítve mutatja, majd részletes leírását adja az 1683-as Bécs felmentését követő sikeres ostromnak. 91