Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 3. szám - MÉRLEG - Szakál Gyula: Egy új korszak küszöbén. Tanulmányok Baranya megye és Pécs város legújabb kori történetéből, 1941–1950. Pécs, 1984. / 81–85. o.

propagandának, amely az idegen segítség mindent eldöntő voltát igyekszik bizonyítani. Sajnos a fiatalabb korosztály körében is befolyásra tett szert ez a nézet, így az oktatásnak nagy hasznára válhat és kell hogy váljon a tanulmány. Ehhez a megállapításhoz csatlakozik Vargha Dezső, aki a szakszervezetek működéséről tájékoztat. A vázlatos, de minden lényegi kérdést érintő írásból kitűnik, hogy milyen fontos szerepet töltött be ez a mozgalom az élet újbóli megindításában. Kiépítették szervezeti kereteiket és felvették a kapcsolatot az országos vezetőséggel is. Ezzel párhuzamosan alakult ki egy széles körű politikai nyilvánosság, a szakszervezeti tagok gyors, pontos tájékoztatása a legfontosabb kérdésekről. Különösen sokat tettek a közellátás javításáért. A megélhetési gondok enyhítése elsőrendű feladat volt számukra. Hasonló témával foglalkozik Győrpál Elemér a Baranya megyei közigazgatást, annak újjászervezését elemző cikkében. Bemutatja mind a Kommunista Párt, mind pedig Nemzeti Bizottságok tevékenységét, majd a szervezeti és a személyi feltételek alakulását. Sajnos, hogy a szerző az országos fejlődést túlzott mértékben állítja előtérbe. Szerencsésebb lett volna erősebben kontúrozni a helyi sajátosságokat, illetőleg világosabban elválasztani a központi elveket a megvalósulás gyakorlati nehézségeitől. T. Mérey Klára arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy a háborús rombolás milyen károkat okozott Pécs iparának. A nagyon impozáns adatkezelés a város helyzetének jellegzetességeit önálló elemként építi be a nagyobb régió viszonyaiba. A lakosság száma csökkent ugyan, de a többi törvényhatósági jogú várossal összehasonlítva már lényegesen kedvezőbb a kép. Hasonló eredményre jutunk, ha az üzemek statisztikai adatait analizáljuk. A megye ipari kapacitásában jelentős kár keletkezett, a városban viszont ugyanez nem mutatható ki. Sőt a gépi teljesítőképesség az eltelt négy év alatt még nőtt is. Tehát igaznak kell tekintenünk azt a közhiedelmet, hogy hazánk más hasonló nagyságú települései mostohább helyzetben érték meg a felszabadulást. Ezt nemcsak kedvező fekvésének köszönhette, hanem az emberek helytállásának is, akik megakadályozták a termelési eszközök nyugatra hurcolását. A felvidéki magyarok letelepítésének körülményeiből villant fel epizódokat Cseresnyés Ferenc. Az eddig eléggé figyelmen kívül hagyott eseményekből elsősorban a hivatalos szervek működése érdekli a szerzőt. Legnagyobb gond a létfeltételek biztosítása volt. A házak, földek, gazdasági eszközök elosztása nem kis feszültséget okozott, amit még erősítettek az egyéni tragédiák is. Sajnos a feldolgozás rövidsége félreértésre adhat alkalmat. A kitelepítések hátterének ismertetésére azért lett volna szükség, mert még az idősebb generáció körében is nagy a tájékozatlanság. Magyarország szerepe tévesen ítélhető meg, holott a korabeli kormány lehetőségeihez mérten ellenezte ezt a kollektív büntetésként végrehajtott, embertelen, kényszerű „népvándorlást". A befejező rész a kulturális élet és a tudomány újjáéledésével foglalkozik. Füzes Miklós először az oktatás és a népművelési intézményhálózat kiépüléséről, majd az itt folyó tartalmi munkáról, a tudományok belső szemléleti megújulásáról írt. Pezsgő szellemi élet, a valódi szárnyalás korszaka volt ez. Mindezt az elvi áttekintést tölti meg tartalommal és támasztja alá a pécsi sajtó cikkeivel Kovács András. A mai szemlélőnek tán még bizarr is a társadalmi irányítás hiánya, a testületek nagy száma, az előadások szinte megszámlálhatatlan témája. Ravasz János a Pécsi Tudományegyetem működésének beindulásáról tudósít. Nemcsak a munkások akadályozták meg a felszerelések elhurcolását, ugyanezt tették az intézmény tanárai is. Ennek köszönhetően már 1945. január 22-én megindulhattak az előadások. Ezt követően az egyes karok átalakítását veszi 84