Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - MÉRLEG - Miklós Endre: Somogy megye múltjából 1984. Levéltári évkönyv 15. Kaposvár, 1984. / 94–100. o.

vatalból kell vállalnia a transzmissziós szerepkört), a 12 iskola, munkaközösség közül hét rendszeresen foglalkozik az évkönyv anyagának felhasználási problémáival, akkor bizton tarthatjuk továbbképzési programunk szerves részének. Az évkönyv cikkei valóban pezsgést indítottak el a történelemtanári munkaközösségben. Élénk vitáink témakörei, hogy: „mit?", „hogyan?", „miként?" vegyünk át és használjuk fel. A műhelymunkánk során felvetődött kérdések közül egyről szeretnék szólni. (Nem ez volt a legdöntőbb, de ez volt az egyik, legizgalmasabb.) Fiatal, új nevelők vetették fel, miszerint: „Mi idegenből jött tanárok lépést tudunk-e tartani a somogyi származású, középiskolai tanulmányaikat itt végző társainkkal, a helytörténet tanításában?'" Mint a szaktárgy felügyelője elmondhatom, hogy akik értik a helytörténet tanításának fontosságát és módját, azok munkájában nem lehet kimutatni, hogy somogyi származásúak, vagy az ország más tájairól kerültek megyénkbe. Az évkönyv gazdag és változatos anyaga olyan válogatási lehetőséget biztosít mindenki számára, hogy bárhonnét is jött a kolléga, talál egyéniségéhez közel álló, koncepciójának kifejtéséhez szükséges anyagot. Egyéni sorsom alakulása alapján állíthatom, hogy mi, más megyéből származottak, éppen az évkönyv cikkeinek ismeretéhen, tanításával lettünk igazi somogyiakká, váltunk Somogyországot, ill. történelmét értő, azzal azonosuló polgáraivá. Merem azt is állítani, hogy akik a sorozat cikkeinek mondanivalóját, gondolatait megértik, azok a maguk módján megpróbálják annak történelmét „csinálni" is. Mit mutat a 15. „Levéltári Évkönyv" a statisztika tükrében? Az évkönyv egy, egyik számát úgy bemutatni, hogy ne szóljunk annak múltjáról, szinte lehetetlen vállalkozás, de nem is szabad. Az összehasonlító (múltat is bemutató) munkát megkönnyíti a szerkesztőség tudatos, tematikus tevékenysége. A perspektivikus szerkesztés teszi elégségessé az 1984. évi 15. kötet bemutatását ahhoz, hogy hű képet kapjunk az előző 14 kötetről is. A 15. kötet pontos keresztmetszetét nyújtja az előző tizennégynek. (Ez még akkor is igaz, ha a 15. kötet egyes mutatói az előző számoktól valamivel eltérnek.) Állításomat statisztikai tényekkel tudom bizonyítani. A 14 kötet összesített adatait hasonlítom össze a most megjelent 15. kötet mutatóival. Az összehasonlításhoz három tényezőt emeltem ki. 1. Hány cikk jelent meg az egyes időszakokról? (Az egybevetéshez hat „szakaszt" vettem fel.) 2. Kik voltak a tanulmány szerzői? Somogyban vagy az ország más táján élő és dolgozó szakemberek? 3. A megyei szerzők közül hányan voltak a helyi levéltár dolgozói és hányan külső munkatársak? A témák megjelentetésében, megoszlásában az egyes évfolyamoknál van ugyan különbség, de ez „hosszú távon" kiegyenlítődik. Hiszen, a 14 kötet öszszesített adatai és a 15. kötet összesített adatai között csak minimális eltérés mutatható ki. A 15. kötet lehet, hogy ünnepi szám, de szervesen beleépül az évkönyv rendeltetési koncepciójába. Ez egyfajta bizonyíték (válasz is) lehet ama megállapításra, hogy a sorozat szerkesztőinek munkáját tervszerűség, arányosságtartás jellemzi. 95