Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - MÉRLEG - Sashegyi Oszkár: Magyarország levéltárai. Bp., 1983. / 91–93. o.

anyagnak mennyiségi adatait. Szól a levéltári munkák különböző fajtáiról, az iratkezelés szabályozásáról, a levéltáraknak az irattárakkal kapcsolatos feladatairól, a levéltári kiadványok fajtáiról, a levéltáros-utánpótlás helyzetéről s felsorolja a magyar levéltárügy felszabadulás utáni történetével foglalkozó fontosabb tanulmányokat. A kötet 23 általános (2 országos és 21 tanácsi), valamint 43 szaklevéltár, mindössze 66 levéltár ismertetését foglalja magában. Nem tárgyalja a művelődésügyi miniszter ágazati felügyelete alá nem tartozó levéltári intézményeket (pártarchívumok). A szerkesztő az egyes levéltártípusokra (országos, tanácsi és szaklevéltárak) vonatkozó általános ismereteket az azok egyenkénti ismertetései elé írt bevezetőkben közli. A levéltár-ismertetések azonos séma alapján, nagyjából egységes szerkezetben készültek el. Adatszolgáltatásuk hasonló a Guide-éhoz, de annál lényegesen részletesebb. Közlik a levéltár címét, a levéltári anyag és a levéltári intézmény történetének főbb adatait (nagyobb levéltárak esetében a levéltár szervezetét is ismertetik), a levéltári anyag leírását (összterjedelem, a legrégibb eredeti irat kelte, a fontosabb fondfőcsoportok, fondcsoportok, fondok ismertetése, a Guide-nál részletesebben), a publikált segédletek és más levéltári kiadványok válogatott jegyzékét, végül a kutatási lehetőségeket (itt külön szólnak a levéltár könyvtáráról és reprográfiai berendezéseiről is). Mint ahogy az több szerzős művek esetében gyakori, az egyes ismertetések itt sem teljesen azonos mélységűek, adatszolgáltatásuk nem mindenütt egységes. Feltűnő, hogy a kötetben megadott terjedelmi adatok több esetben jelentősen eltérnek a Guide-ban megadottaktól. Ennek nem minden esetben az a magyarázata, hogy az anyag mennyisége megváltozott, hanem néhol az, hogy a szaklevéltárak egy részénél a korábbi adatok csupán becslésen alapultak, az újak viszont felmérés eredményei. Az utóbbi évek munkájának eredményeképpen ma már nincs az országnak levéltára, amely iratanyagának terjedelmét nem, vagy csak körülbelül tudja megadni. Az országos levéltárak csoportjában a Magyar Országos Levéltárról olyan precíz ismertetést kap az olvasó, amelynek alapján a nem szakember is eligazodhat a levéltár bonyolult szerkezetű anyagában. Az ismertetés felsorolja a levéltár valamennyi szekcióját, azokon belül a fontosabb .,levéltárakat" s azok legértékesebb fondjait. Míg a Giude a levéltár kiadványai közül csak a levéltártörténeti munkákat említette s csak utalt az azokban található bibliográfiai adatokra, itt a levéltár publikált segédleteinek majdnem teljes jegyzékét kapjuk. Az Űj Magyar Központi Levéltár ismertetése felsorolja a levéltár fondfőcsoportjait, azok fontosabb fondcsoportjait s a bennük található legértékesebb fondokat, de az anyag felépítését nem érzékelteti elég világosan, sem terminológiailag, sem tipográfiai eszközökkel. A tanácsi levéltárak csoportjához írt bevezetés jó eligazítást nyújt e levéltárak anyagának egységes rendszeréről, a tanácsi levéltárak illetékességi körébe tartozó szervtípusokról s a tanácsi levéltárak iratairól központi gondozásban megjelent főbb segédletsorozatokról. A tanácsi levéltárak Iratanyagának összterjedeíme az 1974. év végi 108 108 folyóméterről (a Guide adata) 1980 végéig 116 951 folyóméterre nőtt. Az egyes tanácsi levéltárak ismertetései gazdag ismeretanyagot tartalmaznak e levéltárakról és a bennük őrzött történeti forrásanyagról. A fióklevéltárak ismertetése anyalevéltáruk ismertetésébe van beépítve. E szerkesztési mód kézenfekvő, tekintve, hogy a „fióklevéltár a levéltárnak a levéltár székhelyéül szolgáló helységen kívül létrehozott, a levéltári anyag meghatározott részének jobb elhelyezést biztosító és kutatását megkönnyítő szervezeti egysége" (LÜSZ). Mégis úgy tűnik, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár Sátoraljaúj92