Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Három hónap római levéltárak kutatótermében / 83–90. o.

fogják már használni. Hétfőn reggel fél órán belül vissza is hozták. — PF-ben is helyén hagyta az ember az iratokat. Az iratok visszaadásában azonos elgondolás érvényesült, meghatározott helyre kellett rakni a reponálható iratokat. Ez C-ben a kutatóteremben elhelyezett bármely, a PF-ben egy bizonyos raktári kocsi, R-ben a kutatóterem harmadik falán elhelyezett bármely polc, V-ben pedig a kutatóterem végén levő, a kezelők által használt hosszú asztal bal széle. Ezeket az iratokat mindhárom levéltárban a legközelebbi iratkihozatal előtt kocsival visszavitték, s azon hozták ki az újonnan kérteket. — Megjegyzendő, hogy egyik levéltárban sem kaptam vissza a kérőlap egyik példányát sem annak igazolására, hogy a kért egységet visszaadtam. Ha valaki a nála levő iratanyagból reprográfiai másolatot kíván készíttetni, C-ben, R-ben és PF-ben e célra szolgáló űrlapot tölt ki fóliókig (recto-verso) lemenő jelzettel, a kötet (csomó) megfelelő részeire rendelkezésre álló hosszú papírcsíkokat tesz és ezt a raktári egységet a kutatóteremben tartózkodó, e feladattal megbízott levéltári dolgozó íróasztala mellett levő asztalra helyezi, vagyis nem a már reponálható iratok közé. Az illetékes dolgozó megállapítja a várható költséget és csekklapot ad a megrendelőnek közölve, hogy mikor jöhet a fotómásolatokért a befizetett összeget igazoló csekklappal. (Az olasz befizetési lapok a mi háromrészes lapjainkkal szemben négy részből állnak. A befizető kettőt visszakap, amiből egy az övé, míg a befizetés igazolására a másik szolgál, s a levéltáros ennek ellenében adja ki a másolatot.) Abban az esetben, ha a megrendelés nagyobb volumenű, s a várható költség pontosan előre nem állapítható meg, úgy telefonszámot kell megadni, amelyen a levéltár értesíti a megrendelőt a befizetendő összegről, s az átvétel lehetőségéről. PF-ben készpénzzel is lehetett fizetni. C-ben hirdetmény közli, hogy milyen mennyiségű másolatok elkészítése mennyi időt igényel. V-ben ilyen tapasztalatot nem szereztem, mert nem rendeltem reprodukciót. Biztonsági kérdések. Az épületbe, valamint a kutatóterembe történő belépés ismertetésénél már volt szó arról, hogy mi történik a táskákkal. Két levéltár (R, V) kutatótermében a levéltár több dolgozójának van a munkahelye (íróasztala, asztala). R-ben a kutatóterem igazgatóján kívül, aki egyébként a levéltáros-iskola egyik tanára, legalább három levéltáros, valamint 5—6 kezelő, raktáros tartózkodik. Természetesen főleg az utóbbiaknak gyakran van dolguk a kutatótermen kívül is, de 3—4 dolgozó mindig van a kutatóteremben, akik úgy helyezkednek el a terem falai mellett, hogy egy kutató sem tudhatja, hogy mely irányból ki látja. Ráadásul egy kezelő kb. óránként végigsétál az asztalok között félreérthetetlenül ellenőrzési céllal. — V kutatótermében a terem közepén elhelyezett pódiumon ül naponta 3—4 óra hosszat Mons. Hoberg, a levéltár nyugalmazott viceprefektusa, akinek tekintélyt és tiszteletet parancsoló egyénisége feltehetően biztonsági hatással is lehet. A terem két végében elhelyezkedő kezelők, kiknek száma 2—5 között mozog, időnként szintén végigsétálnak az asztalok között, s ha valaki pl. az irat másolása közben bal kezével az iraton vezeti a sort, e célra előnyomott kartonlapot tol az ujja alá, amelyen felkérik, hogy ezzel vezesse a sort. — C-ben már a modern technika vette át a főszerepet. A kutatóteremben egyetlen levéltári dolgozónak van asztala, akinek azonban elsődleges feladata a reprográfiai rendelések felvétele. A kutatóterem mellett levő helyiségben, ahol a kutatószolgálat 3 dolgozójának van íróasztala, s ahol a segédletek is el vannak helyezve, két televíziós képernyőn lehet látni a kutatókat. Az ipari televízió egyik képernyőn a teljes termet mutatja, a másikon viszont néhány másodperces váltással az asztalsorokat és az előttük ülő kutatókat. Két dolgozó íróasztala mellől bármikor nézheti a képernyőket, s ha ezt ritkán is teszik, egyik kutató sem tudhatja, hogy mikor látják. 88