Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - KILÁTÓ - Borsa Iván: Három hónap római levéltárak kutatótermében / 83–90. o.
használat után eredeti helyükre tegyék vissza (V), másutt egyenesen arra kérik a kutatókat, hogy a használt köteteket ne tegyék vissza, hanem hagyják az erre a célra szolgáló asztalon (R), de olyan megoldás is van, hogy ráhagyják a kutatóra a megoldást, s arra se szólnak rá, aki visszateszi, és arra se, aki nem teszi vissza (C). — Minthogy e segédletek egytől folyamatosan sorszámmal vannak ellátva, a rend fenntartása nem jelenthetne gondot. Tapasztalatom azt mutatja, hogy mindegyik megoldás esetén vannak félrereponált kötetek. Ezeknek arányszáma ott a legnagyobb, ahol a kutatóknak kell a köteteket visszahelyezniük. . l A kutatótermi kézikönyvtár. A legnagyobb kézikönyvtár a Vatikáni Levéltárban van, ahol a kutatást közvetlenül segítő lexikonokon, címtárakon stb. kívül a levéltár anyagából készült nagyobb forráspublikációk és a levéltár egyes fondjaival, ' állagaival foglalkozó művek (önálló kötetek, különnyomat-gyűjtemények) is szabad polcon állnak a kutatók rendelkezésére. Az iratok kikérése. Előre kell bocsátani, hogy R-ben, V-ben és PF-ben — amennyiben azt egy magamfajta kutató meg tudja ítélni — a kötetekbe kötött iratanyag mennyisége meghaladj omókban vagy dobozokban elhelyezettekét. Bizonyára ez az oka annak, hogy a kutatótermi kérések zöme raktári egységekre (kötet, csomó, doboz) irányul és egyes iratok kérése csak egyes tárak (oklevelek, térképek, tervrajzok, pecsétmásolatok) esetében általános. Ennek vannak előnyei és hátrányai is, amiről később lesz szó. A három nagy levéltár gyakorlatában közös, hogy a kérőlapot három példányban kell kiállítani. A kérőlapok előnyomottak és a nyomással egyidejűleg géppel sorszámozottak, s tömbökben kerülnek forgalomba. Olyan papírra készültek, hogy indigó nélkül (kemény papírlap alátételével) másolnak. C és R esetében egy kérőlapon csak egy raktári egység, V esetében viszont — egymást követő raktári számok esetében — 2—3 egység is kérhető. R esetében az első példány fehér, a második rózsaszín, a harmadik sárga papíron készült, s a másodpéldány töltötte be a kísérő lap szerepét (bizonyára a harmadik példány volt az őrjegy). R-ben egy alkalommal két, V-ben három kérőlapot lehetett kiállítani. V-ben a kutatási idő vége előtt kb. 1—IV2 órával a kérőlaptömböket bevonták. — PF-ben egy kérőlapon egyetlen példányban három raktári egységre lehet kérőlapot kiállítani. Az iratanyagnak kérőlapokra való kiadása különböző szervezésben történt. V-ben a kutatási idő kezdetének első fél órájában kiállított kérőlapra a raktári egységet egy órán belül kézhez kaptuk. Ez mondható a kérőlaptömbök bevonása előtt kiállítottakra vonatkozóan is, vagyis pl. a VsU-kor kiállított kérőlap anyagára ] '212-ig lehetett számítani. — R-ben két alkalommal volt iratkiadás. Az első a kutatási idő első órájában, majd a 11-ig beadottakra 12 óra tájban volt várható az irat. — E tekintetben a legkövetkezetesebb munkarend C-ben volt. Fél 10-kor, fél 12-kor és fél 2-kor a raktárosok megjelentek a kutatóterem vezetőjénél, akitől megkapták a kérőlap 2. és 3. példányát, s a kérések teljesítésére egy órán belül számítani lehetett, szerencsés esetben akár negyedóra múlva. A kérőlapra kihozott iratok átadása tekintetében három különböző megoldásról lehet beszámolnom. C kutatótermében a terem két.oldalán levő falfelületeken beépített fapolcok vannak, melyeknek alsó három sora kizárólag a kutatók számára kihordott iratanyag tárolására szolgál. A kb. egy folyóméter hosszú polcok száma 120. Az a kutató, aki előreláthatólag több alkalommal kíván kutatni, a kutatási engedélyt kérő nyomtatvány kitöltésekor kap egy polcszámot, s ezt minden kérőlapjának jobb felső sarkába fel kell írnia. A raktárkezelő a kocsin kihozott raktári egységeket kísérőlappal együtt a kutató polcára helyezi mindaddig, amíg azon hely van. E levéltárban a kérőlapok száma-