Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: Az államok közti jogutódlás és a levéltárak: az ENSZ 1983. évi bécsi konferenciájának eredményeihez: V. V. Cübukov cikke alapján / 80–82. o.
Az államok közötti jogutódlás és a levéltárak Az ENSZ 1983. évi bécsi konferenciájának eredményeihez (V. V. Cübukov cikke alapján) 1983-ban Bécsben 90 ország részvételével ENSZ-konferenciát rendeztek, amelyen az államok jogutódlását vitatták meg az állami tulajdon, az állami levéltárak és állami kötelezettségek szempontjából. A javaslattervezetet az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága terjesztette elő. Először is a jogutódlás fogalmát határozták meg. Az egyezménybe a következő definíció került: „az egyik államnak a másik által történő felváltása egy adott terület nemzetközi kapcsolataiért történő felelősségvállalásban". A jogutódlásnak öt kategóriája van: — az állam egy területi egységének átadása egy másik állam részére; — a korábban függő helyzetben levő területen új, független állam létrejötte; — több állam egyesülése; — az állam egy területi egységének elkülönítése; — az állam felosztása (vagy szétesése). A jelenlegi nemzetközi viszonyok között a legelterjedtebb forma az új független állam alakulása. A gyarmatosítás felszámolása eredményeként 100 független állam jött létre. Az ENSZ 157 tagállama közül 117 a fejlődő országokhoz tartozik, ezek érdekei élesen ütköznek az anyaországok érdekeivel, ezért a konferencián is a leghevesebb vitát az új, független államok jogainak tisztázása eredményezte. Komoly vitát váltott ki az állami levéltári fond definiálása a levéltárügy országonként eltérő elmélete és gyakorlata miatt (van ország, ahol az irat keletkezése után röviddel levéltári anyagnak minősül, másutt csak hosszabb idő eltelte után). A Jogi Bizottság előterjesztése a következőképpen határozta meg az állami levéltári fond fogalmát: bármely típusú dokumentumok összessége, amelyeket a jogutódlás pillanatában az elődállamban, ill. az ott érvényes jog szerint levéltárakban őriztek. A nyugati országok módosító javaslatai leszűkítették volna az új, független államoknak átadandó levéltárak fogalmát. Nagy-Britannia pl. így módosította volna a meghatározást: „azon iratok összessége, amelyeket érvényes jogrendje szerint az elődállam levéltárak formájában őrzött". Ez a forma lényegileg sok fontos (múzeumokban, könyvtárakban, fonotékákban stb. őrzött) dokumentumot zárt volna ki a levéltár fogalmából. így a közelmúlt dokumentumait is (pl. a még irattárakban levő, de történeti értékű iratokat). A nyugatiak javaslata volt továbbá az is, hogy a levéltári anyag fogalmát csak az állami intézményekben létrejövő dokumentumokra kell korlátozni, főként a jogi jellegűekre. A fejlődő országok a szocialista országokkal karöltve természetesen tiltakoztak az említett definíció ellen, hiszen érdekükben állt a 80