Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Haraszti György: Buda expugnata: levéltári ismertetők a magyarországi török uralom felszámolásának forrásairól / 64–68. o.
kára lesz szükség mindazon egyenetlenségek kiküszöbölésére, amelyek egy ilyen méretű kollektív munka során óhatatlanul jelentkeznek. Az egyenetlenségek alapvetően két okra vezethetők vissza. Egyrészről maga a feltárt és ismertetett anyag különböző fajsúlyú. Például a mai Borsod-AbaújZemplén vagy Győr-Sopron megye levéltárából jóval több és gazdagabb anyag került elő, mint mondjuk Baranyából vagy Szolnokból. Ha felrajzoljuk, az egyes levéltár-ismertetők „forrástömeg, -érték, -sűrűség, -mutató, -index"-ét a földrajzi koordináták függvényében majdnem tökéletes egyezést -kapunk az ismert, a hódoltság korabeli Magyarországot ábrázoló történeti térképpel; északon és nyugaton a királyi országrész, keleten Erdély, középen — itt szinte alig maradtak fenn dokumentumok — a török által elfoglalt területek. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a történeti Magyarország számos megyéjének, országrészének forrásanyagát — remélhetőleg — a külföldi levéltár-ismertetőkben mutathatjuk be. Ugyanez a helyzet az egyház forrásanyaggal, amelynek zöme külföldre került, illetve — részben felekezeti okok miatt — annyira szétszóródott, hogy külön egységkénti szerepeltetésére a kötetben nem kerülhetett sor. A változó területhatárok (már megyei szinten is) és a felszabadító háborúk időbeli elhúzódása ugyancsak nehézséget okoznak; míg az egyik megye iratai például zömében a népesség és birtokállománnyal kapcsolatos információik révén a törökellenes harcokról szolgáltatnak értékes adalékokat, addig egy másik megye korszakos forrásai a Rákóczi-szabadságharc eseményeit dokumentálják. Az egyenetlenségek másik okáért már nem lehet a történelmet felelőssé tenni, az óhatatlan szemléleti és stíluskülönbségeken túl a szerzők egy része nem követte mindenütt és mindenben az előzetesen jóváhagyott és megküldött levéltárismertető-modellt, s ezért néhány kézirat hiányos vagy elnagyolt lett. A beérkezett ismertetők három nagy csoportba sorolhatók: — a tanulmány jellegű feldolgozások (2 db) — regeszta típusú feldolgozások (12 db) — az előbbi két módszer kombinációjával készült feldolgozások (6 db) A regeszta típusú ismertetők voltak a legszámosabbak, ezeket a szerkesztő bizottság állásfoglalása szerint a tanulmány típusú feldolgozásokkal együtt át kell dolgozni. Az ideális — persze csak amennyire az anyag megengedi — a kombinált módszerrel készült ismertető. Tehát a levéltár-ismertetők az őrzőhelyek iratanyagának a témába vágó fond/állagszintű ismertetéseit fogják tartalmazni, az anyagot konkrét regesztaszerű példákkal illusztrálva. (Ezek menynyisége azonban egy ismertetőnél sem haladhatja meg az 50%-ot.) A szerkesztő bizottság a kötet végleges felépítéséről is határozott. Eszerint az egyes ismertetőket egy általános bevető előzi meg, amely a kiadvány problematikájának felvázolásán túl megrajzolja a források történeti hátterét, röviden megadja a fontosabb szervtörténeti ismereteket, közli az egyes levéltárak gyűjtőköri illetékességét, illetve jogelődjeik illetékességének történeti változását térben és időben, vázolja a területi és központi levéltárak fond- és állagrendszerét stb. oly módon, hogy a kötet egyidejűleg tehessen eleget a kézikönyvektől megkívánt pontosságnak és a kutatói igényeknek. Az általános bevezetést a fentebb vázolt formai és tartalmi követelményeknek megfelelően készített, egységesített ismertetők követik; első helyen a MOL ismertetője, utána BFL-é. majd a megyei levéltáraké. A kötetet a kronológiát, részletes térképet, név- és tárgymutatót tartalmazó Függelék zárja le. Ugyancsak ebben kapnak helyet a korabeli súly- és mértékegységekre, kifejezésekre vonatkozó magyarázatok és a címekben szereplő latin megnevezések feloldásai. A Függelék hangsúlyos része lesz azoknak a központi kormányszervi rendeleteknek, leiratoknak stb. a regesztaszerű ismertetése, amelyek egyébként több megye anyagában is jelentkeznének. 6?
