Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Benczéné Nagy Eszter–Bencze Géza: A Nemzeti Levéltári Nap kiállításáról / 56–63. o.
hiányában az anyag nem állott össze jól bemutatható és szakmai szempontból is hatásos együttessé. Sürgősen felül kellett vizsgálni az addigi elképzelést, s a további felesleges munkák elkerülése érdekében pontosan tisztázni kellett a tervezett kiállítás célját, a bemutatása módját, s elsősorban azt, hogy a szűken vett levéltári szakmai szempontoknak kell-e benne elsősorban érvényesülni, vagy a levéltárak közgyűjteményi funkciójából, közművelődési feladataiból következőleg a nyilvánosságnak szóljon-e. Szerencsére ez utóbbi mellett született döntés, s célul lett megjelölve egy olyan kiállítás elkészítése, amely sajátos eszközeivel megismertetheti a levéltárakban folyó tevékenységet a látogatókkal, de egyben talán máskor és máshol meg nem ismételhető esztétikai és történeti élményben is részesítheti azokat. Vagyis olyan kiállítást kell készíteni, amely a levéltári szakmai követelményeknek is maradéktalanul eleget tesz, de amely esztétikus megformálása eszközeivel a hathatós tudományos ismeretterjesztést szolgálja. Arra építettünk, hogy a középiskolai történeti ismeretszintet valamelyest meghaladó mércével, történelmünk legismertebb dokumentumainak bemutatásával maradandó élményt tudunk biztosítani a kiállítás látogatói, de a levéltárosok számára is. Az eredeti tárgyból sugárzó vonzerő, az eredetiség legtöbbek számára talán megismételhetetlen élménye miatt is született olyan döntés, hogy csak eredeti levéltári anyagot mutatunk be a kiállításon. Ilyen értelemben kértük a levéltárakat ezek után arra, hogy az általuk legjobbnak ítélt, a megyéket, a területeket, a szakágakat legjobban reprezentáló — de lehetőleg szemre is tetszetős — irataikat küldjék be a kiállítás rendezését bonyolító Fővárosi Levéltárba. A szeptember közepétől érkező bőséges és mind levéltári, mind egyéb történeti értékénél fogva páratlanul értékes anyag önmaga döntötte el egy nagyobb szabású kiállítás megrendezésének szükségességét. Lehetőség nyílott arra, hogy a korábban még soha így együtt nem volt hatalmas levéltári anyagot az érdeklődők elé tárjuk, bemutassuk értékeinket, történelmünk eme felbecsülhetetlen értékű dokumentumait és forrásait. A kiállítás szervezésével párhuzamosan folyt a tudományos tanácskozás előkészítése is. Mindkettő egyidejű megrendezésére alkalmas helynek tűnt a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, amely a szekció rendelkezésére bocsátotta a kiállítás megrendezéséhez földszinti auláját, valamint a konferencia számára előadótermét. Végül csak a kiállítás helye maradt változatlan, a nagyszámú előzetes jelentkező miatt ugyanis az előadóterem befogadóképessége szűknek bizonyult, s a konferenciát az Akadémia várbeli dísztermében tartották. A pénzügyi lehetőségek tisztázása után — a kiállítás anyagi fedezetét a MM Levéltári Osztálya vállalta magára — a múzeum vállalkozott a kiállítás kivitelezésére, amelynek rendezésével a szekció Benczéné Nagy Esztert, a múzeum pedig Bencze Géza főmuzeoíógust bízta meg. (Köztudott, hogy az MKE Levéltári Szekciója igen gyenge anyagi erőforrásokkal rendelkezik, ami a befizetett tagdíj egy részének felhasználásából származik. Ez évente egy-két regionális konferencia megrendezését is alig teszi lehetővé.) Közben fokozatosan két lehetséges megoldásra csökkent a korábban több rendezési elképzelés: egyik szerint a beküldött anyagot megyénként szerepeltettük volna, s azon belül kronológiai rend szerint. A megoldás eléggé tetszetősnek és alkalmasnak tűnt a gazdag anyag bemutatására, ugyanakkor egy esetlegesen beküldött gyengébb anyag óhatatlanul az adott levéltár „szegénységét" reprezentálta volna. Ennek ellenére próbaképpen összeállítottunk ilyen blokkokat, ami aggályainkat igazolta, mivel meglehetősen gyakran ismétlődtek azonos jellegű, tartalmú és jelentésű anyagok. Ekkor fordultunk a másik megoldás felé, amelynek lényege az volt, hogy a magyar történelem nagy fordulópontjaihoz, eseményeinek csomópontjaihoz 57