Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Ladányi Erzsébet: III. András király egy ítéletlevelének értelmezéséhez: az esztergomi kommuna / 49–55. o.

de antiquis, que premissa sünt, non de nouiter acquisitis, sicut est Palacium domine Zenya, uel ulterius iustis quibuslibet titulis acquirendis, sano sentiri volumus intellectu. Nam ipsum Palacium et alia quelibet, ulterius acquirenda, quantum ad collectas et causas iudicialiter examinandas, communi Ciuium Strigoniensium lege merito censebuntur."

31 Az idézett utolsó mondat pontos értelmezése nagyban a censeo, censere ige megfelelő jelentésének megtalálásától függ. Fontos dolog, hogy a megoldásból ki kellett rekeszteni a censere-nek azt a középkorban gyakori jelentését, hogy „adóztatni", censust, collectát vagy taxát szedni. Ezt a jelentést azért kellett kizárni, mert az oklevél részlete a collectaszecTés mellett az esztergomi bíró és esküdtek ítélkezését is említi, a censere-nek tehát ezen a helyen olyan értelmezését kellett megtalálni, amely a collecta mellett a joghatóságra vonatkozó mondanivalót is kifejezi és magában foglalja. A Thesaurus . .. anyagából a censere i. qu. assignare jelentés látszik a legjobban idevonhatónak.

32 Esztergom tehát eddigi ismereteink szerint az egyetlen olyan magyarországi város, amelynek commune-ját királyi oklevél említi a 13. században. Mi lehetett az a városi intézmény vagy szervezet, amelyre ezt a nevezetet alkalmazták? Le Goff munkájából tudjuk, hogy „a városi közösség a kollektív tulajdon révén határozta meg és fejezte ki magát. Ez a tulajdon főleg négy dologban testesült meg: a város kincstára (coffre), a közösség ingatlanai, jelesül a városháza (hotel de ville), a harang és a város pecsétje." Különös fontosság* volt a közös pecsétnek, mert ez azt fejezte ki, hogy birtoklója persona authentica.

33 Le Goff megállapításait minden tekintetben alátámasztja a középkori forrásanyag. Itt mindenekelőtt a testületi pecsétre vonatkozó jogfelfogást kell általánosságban említenünk.

34 Szent Lajos kúriájának 1235. évi döntése szerint a reimsi polgárok ,, . . . non debebant habere sigillum cum non habeant communiam . . .".

35 1232 májusában II. Frigyes császár feloszlatta a wormsi polgárok communitas-át és utasította a püspököt: „Wormsban alapjáig romboltassa le azt a házat, amelyet a communitas-énak mondtak (domum, que vocabatur communitatis), (és) átengedtük . . . ennek a háznak a fundusát, hogy mindörökre legyen az egyház tulajdonában."

36 Hasonló módon a 13. század második felében a toulouse-i jogászok a város tulajdonára vonatkozó római jogi forráshelyeket kommentálva a városok közös tulajdonai között sorolják fel a bírósági épületeket.

37 Az 1294. évi ítéletet megelőzően a felsoroltak közül Esztergom város pecsétjéről és domus iudicialis-ról van tudomásunk.

38 Esztergom város pecsétjének és domus iudicialis-ának ismeretében, a jelenség röviden ismertetett külföldi analógiái alapján kétségtelen az esztergomi polgárok összességének, mint testületnek, jogi személynek a létezése. Testületüket pecsétjük persona authenticá-vá is tette. Ennek a jogi személyiségnek, sőt persona authentica-nak a jelölésére szolgált a király ítéletlevelében a commune. Ez a szó Esztergom esetében az universitas vagy communitas Magyarországon korántsem elterjedt szinonimája. Városi universitas-ok a 13. századi Magyarországon aránylag széles körben ismertek voltak.

39 Vajon miért alkalmazta a király ítéletlevele az universitas helyett ezt a városi kommuna értelemben Magyarországon alig-alig ismert commune-t? Nagy körültekintéssel — azt is lehetne mondani, körmönfontsággal — fogalmazták meg ezt az ítéletlevelet. Az érsekség és a többi esztergomi egyházi intézmény jogainak a sokszorosan körülbástyázása mellett, a királyi bíróságnak ez az ítélete szerényen és óvatosan elismerte az esztergomi polgárok testületét és joghatóságát, méghozzá az egyházi intézmények ellenében. Az esztergomiak az érsekkel és az egyházakkal szemben rebellis és elszánt magatartású polgárok voltak. Harcias hajlandóságaikat és az egyházzal szembeni ellenállásukat nagyban megnövelte volna, ha közösségüket az egészen világos és közismert 53