Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Takács Edit: A Csongrád vármegyei Törvényhatósági Bizottság iratai, 1871/1872–1944 / 27–44. o.

Az egyes szakosztályok 8 tagúak voltak, üléseiket általában a rendes közgyűlés előtt kb. 1 héttel tartották. A szakosztályi, állandó választmányi ülések után érkezett ügyek előkészítésére a közgyűlést megelőző napon közös, együttes ülést tartottak. A közgyűlési tárgyak előkészítéséhez szükséges iratokat az alispán bocsátotta rendelkezésükre, a tárgyalás után az ügyek ugyancsak az alispánon keresztül kerültek a közgyűlés elé. A gyakorlatban előfordult, hogy egyegy ügy előkészítésében több szakosztály is érdekelt volt, ilyenkor közös üléseket tartottak, legtöbbször a közigazgatási és gazdászati szakosztály ülésezett együtt. A szakosztályok, amennyiben igényelték, kérhették, hogy munkájukba a szaktisztviselők is kapcsolódjanak be.

20 1887-től az Állandó Választmány és a szakosztályok tagjait 5 évre választották, elnökük a főispán lett. Az Állandó Választmány szakosztályai változatlanok maradtak, önállóan üléseztek, de javaslataikat az Állandó Választmány teljes ülése véleményezte és terjesztette a főispánon keresztül a közgyűlés elé (1886: XXI. te. 48. § és Vármegyei Szervezési Szabályrendelet VI. fejezet 10/1887. kgy. sz. és IV. B 427. 62. Szabályrendelet). Az Állandó Választmány és a szakosztályok üléseit a gyakorlatban, a szervezeti szabályzattal ellentétben, a főispán utasítására, az alispán hívta össze, ő gondoskodott a szükséges iratok kiadásáról. Minden fontosabb ügyet kiadtak az Állandó Választmánynak, és csak ennek véleményes jelentésével lehetett a közgyűlés elé terjeszteni őket. Az Állandó Választmány és a szakosztályok véleményüket jegyzőkönyvbe vagy jegyzőkönyvi kivonatba rögzítették.

21 Az Állandó Választmány és szakosztályai 1929-ben megszűntek, és az 1929: XXX. te. értelmében a közgyűlési ügyek előkészítése a kisgyűlés feladata lett. Az Állandó Választmány és szakosztályainak iratkezelése: 1872-től az Állandó Választmány és szakosztályai külön-külön saját, évenként újrakezdődő sorszámmal számozottan vezették jegyzőkönyveiket. Éven belül a sorszámok között hiányok vannak, feltételezhető, hogy egyes ülések jegyzőkönyvei elvesztek. A jegyzőkönyvekből tárgyanként külön lapon határozati javaslatot készítettek, és ezt küldték meg a törvényhatósági bizottságnak. Az iratokra utólag rávezették az ügy törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvi számát, és az egész ügyre vonatkozó iratokat a határozati javaslattal együtt ezen a számon irattározták a közgyűlési iratok között. 1879-ből van meg az utolsó választmányi és szakosztályi jegyzőkönyv, de a jegyzőkönyvek önálló számozása megszűnt, az eredeti jegyzőkönyvben az egyes ügyekhez utólag felírták az ügy törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvi számát. 1880-tól mind az Állandó Választmány, mind a szakosztályok ügyenként külön jegyzőkönyvi kivonatot készítettek, ezekre került a törvényhatósági bizottsági ülés után az ügy közgyűlési jegyzőkönyvi száma. A kivonatok az ügyre vonatkozó iratokkal együtt megtalálhatók a közgyűlési iratok között, de csak akkor, ha a határozati javaslaton kívül egyéb irat is tartozott az ügyhöz (alispáni beadvány, szolgabírói jelentés stb.). Az állagban az Állandó Választmány és a szakosztályok anyaga hiányosan, töredékesen van meg, de jól kiegészíthető a közgyűlési iratanyagban található iratokkal. Az Állandó Választmány és szakosztályai anyagához önálló segédlet nincs, de ez nem is szükséges, mert a törvényhatósági bizottság közgyűlési jegyzőkönyveihez készült mutatók jól használhatók. Az állag csak jegyzőkönyveket tartalmaz, a hozzájuk tartozó iratok a törvényhatósági bizottság iratai között találhatók. 1886-tól mind az Állandó Választmány, mind a szakosztályok üléseiről felvett jegyzőkönyvek, ül. jegyzőkönyvi kivonatok hiányoznak az állagból, de megtalálhatók a főjegyzői fondban, a törvényhatósági bizottság közgyűléséről felvett jegyzőkönyv fogalmazványában. A közgyűlési jegyzőkönyv készítésekor 37