Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Takács Edit: A Csongrád vármegyei Törvényhatósági Bizottság iratai, 1871/1872–1944 / 27–44. o.

rendben egy palliumban helyezték el. Az anyaghoz betűrendes lajstromot vezettek. Az iratokat eredeti helyükre a IV. A 3. Csongrád vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai f) Nemességi iratok állagba reponáltuk 1984-ben. d) Csongrád vármegye tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzeti Nyugdíjalapjának Nyugdíjválasztmánya 1887—2902 Csongrád vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1884-ben a megyei alapítványi pénztárban kezelt idő szerint meghatározatlan rendeltetésű pénzekből, valamint a korábbi ilyen célú alapból mintegy 20 000 forintnyi tőkével létrehozta a „vármegyei alkalmazottak nyugdíjalapját".

13 Az így létrehozott nyugdíjalap kezelésére és felhasználására — figyelembe véve a többi vármegye és a belügyminiszter hasonló törekvéseit — a törvényhatósági bizottság Nyugdíj választmány felállítását határozta el.

14 A megyei alkalmazottak nyugdíjalapjának felállításával, szervezeti szabályzatának kidolgozásával megbízott küldöttség 1885-ben készítette el javaslatát, melyet a törvényhatósági bizottság jóváhagyott, és a belügyminisztériumhoz felterjesztett. Időközben, még a belügyminiszteri jóváhagyás előtt, jelent meg az 1886: XXI. te, melynek 88. §-a kötelezően előírta a vármegyék nyugdíjintézeteinek felállítását. Szükségessé vált tehát a nyugdíjalap felhasználására az új törvénnyel összhangban levő szabályrendelet kidolgozása.

13 Az új szabályrendeletet a megyei közgyűlés 1887-ben jóváhagyta, majd kisebb módosítások után, melyeket a belügyminiszter írt elő, 1888. jan. 1-től a Nyugdíj választmány megalakult és működött.

16 A vármegyei alkalmazottak nyugdíjalapjáról szóló szabályrendelet részletesen tartalmazza a nyugdíjjogosultság feltételeit, az alap létesítését, bevételeit, a tisztviselői hozzájárulások mértékét, valamint az alap kezelését. A nyugdíjalap feletti felügyeletet a törvényhatósági bizottság gyakorolta, kezelője a Nyugdíj választmány lett. A választmány elnöke az alispán volt, tagjai a törvényhatósági bizottság által 3 évre választott 5 bizottsági tag, a nyugdíjintézet tagjai közül 3 évre választott 3 tag. Hivatalból, de szavazati jog nélkül tagjai lettek a választmánynak a megyei főpénztárnok, főszámvevő, tiszti ügyész, előadója pedig egy vármegyei jegyző. A választmány gondoskodott a tőke elhelyezéséről és kamatoztatásáról, határozott az alapot érdeklő és az alispánhoz benyújtott kérvényekről. Határozatait a törvényhatósági bizottság közgyűlésének kellett jóváhagynia. A választmány havonta vizsgálta az alap pénztárát, erről félévenként a megyei közgyűlésnek jelentést tett. Az éves számadásokat ugyancsak a választmány vizsgálta meg és terjesztette a közgyűlés elé. Az alapot érintő utalványozási jog a választmányt illette. Az alap kezelője a vármegyei főpénztárnok volt, aki vezette a különféle kezelési könyveket, elkészítette a számadásokat. Ebből következik, hogy az alapra vonatkozó pénzügyi iratok a megyei házipénztári fondban találhatók (IV. B 412.). A vármegyei Nyugdíj választmány 1924-ig működött. A 160 224/1924. BM sz. rendelet az 1924-es IV. te. alapján rendelkezett az egyesített vármegyei nyugdíjalap létrehozásáról. A nyugdíjalap felett továbbra is a törvényhatósági bizottság közgyűlése gyakorolt felügyeletet. A belügyminiszteri rendelet részletesen szabályozta az újonnan létrehozott alap kötelékébe tartozó alkalmazottak, Özvegyeik, árváik ellátását, tagsági viszonyukat. A belügyminiszteri rendelettel megállapított szabályrendelet alkalmazása a Nyugdíj Bizottság hatáskörébe tartozott. A Nyugdíj Bizottság a korábbi választmány jogutódjának tekinthető, elnöke a főispán lett, tagjai közül a törvényhatósági bizottság 3 évre 3 rendes és 3 póttagot választott, míg a többi tag az alap kötelékébe tartozók közül került ki. Az 1924-ben megalakított Nyugdíj Bizottság 1930-ig működött. Az 1931-ben készített új szabályrendelet alapján megállapít33