Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Jároli József: A megszűnt járási hivatalok iratainak levéltári átvétele és feldolgozása: a Békés Megyei Levéltár első tapasztalatai / 19–26. o.

igen érdekes adatokat nyerhetünk ebből az anyagból, a történeti demográfiai kutatások szempontjait figyelembe véve megőrzésre feltétlenül érdemesnek ítéljük. Az 1974 előtt keletkezett ügyekre vonatkozóan a levéltári érdekű selejtezés szempontjainak érvényesülését, a levéltárosi tapasztalat, érzék alkalmazását tartottuk elsődlegesen szem előtt, mivel nagyon sok ügyet nem lehet megnyugtatóan besorolni az irattári terv ügyköreibe. Az 1956 előtt keletkezett iratok selejtezésénél fokozott körültekintéssel lehet az irattári tervet visszamenőlegesen alkalmazni. Több olyan, az ötvenes évekre jellemző, a terv szerint egyébként kiselejtezhető ügyiratot visszatartottunk, amelyből a kor jellemzői a kutató számára jól kirajzolódnak (kisebb jelentőségű fegyelmi ügyek, munkatervek, vizsgálatok, szakmai értekezletek iratai, korai, termelőszövetkezetekkel kapcsolatos sokféle egyedi ügy iratai). (Sok esetben a téesz-nek nincs is saját iratanyaga levéltárban, mert az egyesülések, átszervezések során elkallódott!) Nem selejteztük a titkárság irataiban található járási tanácsülési, vb, községi tanácsülési és vb-jegyzőkönyveknek azokat a példányait, amelyeket a járás a megyéhez, illetve a községek a járási tanácshoz terjesztettek be a törvényességi felügyeleti jog gyakorlásából adódóan. Itt elsősorban állagvédelmi okokból döntöttünk így, mert a bekötött jegyzőkönyvi sorozatok sok esetben az elhalványulás veszélyének kitett indigós másolatokból állanak, a főhatósághoz beküldött példányok a községek esetében zömében eredetiek, a járás által továbbküldött saját jegyzőkönyvek mellett pedig az irattárban az egyes tárgysorozati pontokhoz benyújtott előterjesztések eredeti példányai találhatók meg sok esetben. Megjegyzendő azonban, hogy idővel, a hasonló évkörű községi fondók átvétele után sort kell majd keríteni a legjobb állapotú testületi jegyzőkönyvi sorozatok kigyűjtésére, ill. az akkor feleslegessé váló jegyzőkönyvek kiselejtezésére. Feltétlenül ajánlatos az 50-es években a csoportszámok, 1974-től pedig a tételek szerinti selejtezés — egy megszorítással: a tárgymegjelölés miatt félreértelmezhető csoportszámok, ill. tételek esetén nem árt az alaposabb, sőt esetenként darabszintű értékelés. Tapasztalataink szerint az 1967 előtti, zömmel a régi ügykörjegyzékek szerint selejtezett fondrész átselejtezésére is érdemes lesz sort kerítenünk, hiszen jelentős további selejtanyag leválasztására nyílik majd lehetőség — ami kezelési és kutatási szempontból is erősen kívánatos. (A rezervált iratokat nem selejteztük a Szolgálati használatra minősítésűek kivételével, ahol a selejtezést az irattári jel alapián el lehetett végezni.) A selejtezésről összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az új tanácsi irattári terv előírásait a járási tanácsi (hivatali) történeti értékű iratanyag károsodása nélkül lehet — visszamenőlegesen is — alkalmazni. A történeti és ügyviteli értékű iratok pusztulása nélkül jelentős helymegtakarítás érhető el. b) Középszintű rendezés A selejtezés során elkülönítettük a fond anyagába besorolt, de a járási főjegyzői iratanyaghoz tartozó ügyiratokat. Alapul az 1950. augusztus 15-i dátumot vettük a fondleválasztásnál, azonban ez sem értelmezhető mereven, mert az egyes ügyiratok kiadványozóiként még néhány napig a járási főjegyző szerepel és nem a tanácsi tisztségviselők. Természetesen abban az esetben, amikor az egyes ügyirat aktái között a főjegyzői és a tanácsi szervek intézkedéseit tartalmazók is szerepelnek, a tanácsi szakosztályok anyagához soroltuk az ügyiratot. 24