Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bélay Vilmos: Maksay Ferenc (1916–1984) / 99–100. o.

fesszorává fogadta. Hosszú évek óta készült megírni a Magyar jobbágyság vagyonjoga c. doktori értekezését. Ez a munka már nem készülhetett el. .. Otthonosan érezte magát a nemzetközi történészkongresszusokon, az egyetemi előadótermekben, de az eldugott kis zalai falvak iskoláiban vagy művelődési házaiban is. Kissé hajlott hátú, csontos, szikár ember volt. Míg egészsége engedte, dolgozott. Lehetett volna igazgató úr vagy professzor úr, de nem volt. Azok számára, akik ismerték és akiket ő ismert, csak Lojzi bácsi volt. Hamvait — végakaratának megfelelően — atyai nagyapja, a márciusi ifjú Degré Alajos sírjába helyezték örök nyugalomra. Kapüler Imre MAKSAY FERENC (1916—1984) A karácsony utáni első munkanapon decemberi hidegben kísértük utolsó útjára Maksay Ferenc föle véltárost, a történettudomány doktorát. Elvesztése súlyos csapás nemcsak a magyar történettudomány és levéltárügy számára, de fájdalmasan érzik hiányát a szomszéd országok történészei is. 1916. október 21-én született Budapesten, Erdélyből ideköltözött székely orvos családjában. Tanulmányait a budapesti református gimnáziumban és a budapesti tudományegyetemen végezte. Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégium tagja volt. Történeiem—latin szakos tanári (1939) és bölcsészdoktori (1940) oklevelet szerzett. Néhány évig tanársegéd volt az egyetemen, majd 1946— 1949 között a Néptudományi Intézetben dolgozott, mint a település- és parasztságtörténet előadója. Az említett intézet megszűnte után a Magyar Országos Levéltárba osztották be és ott működött egészen haláláig. Mintegy 35 éves levéltári szolgálata nagyobb részében, húsz évig, a magyar kamara archívumának referense volt. Történetírói pályája kezdetén a település- és népiségtörténet volt a szűkebb szakterülete. Doktori disszertációját (A középkori Szatmár megye, 1940) Mályusz Elemér professzor irányításával készítette. Ezt a munkát néhány, e témakörhöz tartozó tanulmánya követte. Az 1950-es és 1960-as években főleg levéltár-tudományi, kormányzattörténeti és történeti-kartográfiai cikkeket írt. Mint levéltáros, rekonstruálta a Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárát. Nevéhez fűződik több repertórium és más levéltári segédlet készítése (Csáky család, 1964; Kéziratos térképek a területi levéltárakban, Tóth Andrásnéval közösen, 1965; A Thököly- és Rákóczi-szabadságharcok levéltárai, 1971; A magyar kamara archívuma, 1975). A Ráday-forráskiadvány (1955—1961) számára ő dolgozta fel a Rákóczi-szabadságharc béketárgyalásaival, a marosvásárhelyi országgyűléssel és a harmincadigazgatással kapcsolatos iratokat. Jelentős munkái még az Urbáriumok c. kötet (1959), melyben több munkatársával, mint a kötet szerkesztője, 15—16. századi urbáriumokat publikált, továbbá a Magyar falu középkori településrendje, 1971 c. feldolgozás. Az utóbbi két évtizedben fő munkaterülete az agrár- és településtörténet 99