Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

építkezéseket kezdtek, mivel kiderült, hogy a kerületek olyan nagy mennyiségben igénylik a munkaerőt, hogy szükség van további majorokra, szállásokra, zsellérmunkás-telepekre. A majorok építése fokozatosan a 19. sz. utolsó harmadáig eltartott. A gazdasági ügyek jogi képviseletét az ügyvéd, a fiskális látta el. Külön felügyelőt kapott a juhászat, továbbá két magtáros és négy számadó ispán volt beosztva a direktorátushoz. Az ispánok közül kettő a kerületeket felügyelte, kettő pedig az uradalmi központban tevékenykedett. A volt szerzetes jószágkormányzónak Zircen pénztárkezelői feladatot adtak. Neki volt kötelessége az apátsági és a konventi pénztár kezelése. A világi gazdatisztek az elvégzett munkáról havonta írásban számoltak be a direktorátusi hivatalnak. A terményértékesítésből származott pénzt a bizonylati okmányokkal együtt az apátságnak nyújtották be. Az apát minden év végén számadásokat ellenőrző gyűlést tartott, ahol jelen volt a direktor, a jószágkormányzó és több gazdasági alkalmazott. A gyűlésen a számadásokat vizsgálták meg, a direktor pedig jelentést tett a gazdálkodási eredményekről. Itt tárgyalták meg az uradalmat ért károkat is, és elmarasztalták a hanyagul dolgozó alkalmazottakat. Úgy látszott, hogy a néhány esztendeje bevezetett gazdálkodási rend valóban tudott némi eredményt felmutatni. Ez különösen az állattenyésztésre vonatkozott. Ebből származott az uradalmi jövedelem nagyobb része, s az állattartás szerepelt nagyobb súllyal a gazdálkodás egészében a 19. sz. első évtizedében. 1809-ben a zirci szerzetesek, - s a zirci gazdaság, a klastrom értékeinek nagyobb részével - a francia megszálló csapatok elől Előszállásra menekültek. A szerzetesek a pusztán néhány hétig tartózkodtak, majd a megszálló csapatok Zircről es az országból történt kivonulása után visszatértek az apátságba. A rendi levéltá89