Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

2 még a Sármellékről is legeltettek ezeken a pusztákon gulyákat. Említették, hogy a legeltetés a kurucvilág és a régebbi pestis utáni időkben sem volt tilos. Fürdős Mihály bérlőről jegyezték meg, hogy ménesét a csikósok még a Dunáig is elhajtották. A legelőbérlet mellett a rendi gazdálkodás nyomait is fel lehet fedezni Előszálláson . 1715-ben az apátsági állatok számára szállásokat létesítettek, itatóhelyeket alakítottak ki. A rend hamarosan építkezéseket végzett: 1721-ben az elószállási istálló létesítéséhez az apátság olaszfalui erdejéből a sólyi jobbágyok szállították a faanyagot. 1722-ben 25 szekér szénát termő rétet különítettek el a füves pusztaságból. Egy év múltán a rend tulajdonában lévő állatállomány jelentős számú: 150 szarvasmarha és 60 ló. 1724ben megkezdődött a szántóföldi művelés is. Ekkor 48 pozsonyi mérő búzát és árpát vetettek el. Természetesen a gazdálkodás az állattenyésztés területén volt eredményesebb. A majorság kiépítése a 18. század húszas éveitől tovább tartott. Az elószállási majorban a gazdasági épületek mellett a pásztorok, és a birtok más alkalmazottainak is voltak itt szállásai, házai. 1743-ban a szálasgabona számára létesült csűr, majd az elnyomtatott gabona tárolására magtár. 1746-ban újabb istállót építettek. Ezt 24 öl nagyságú területen emelték, amelyben 80 db szarvasmarhát tudtak elhelyezni. Újabb magtár építésére 1765-ben került sor, majd 1770-1773-ig a major újabb épületekkel, főleg istállókkal gyarapodott. A rend gazdasági szakértője szerint az elószállási föld gazdag és kövér, nincs akadálya a termelésnek. Különösen Buda viszonylagos közelségéből adódó kereskedelmi lehetőségeket ismeri fel. Egy feljegyzésében írta, hogy "

Buda közel van, minden terményt pénzzé lehet ott tenni

." A jószágkormányzó hajlott arra, hogy a hatalmas uradalom területén jobbágyfalvakat létesítsenek. Az egyéb86