Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - IRODALOM - Szűcs László: Ember Győző: Magyar levéltári terminológiai lexikon, [Bp.], 1982. / 417–424. o.

fel, az egyedi jellegűek viszont kimaradtak. Csak sajnálkozhatunk ezen, mert e fogalmak egy levéltári terminológiába sokkal inkább beletartoztak volna, mint például a kormányzat, vagy a könyvtári szolgálat kategóriában felemiitett legtöbb fogalom. Más példát említve, úgy tűnik, hogy a levéltári őrzőhely kategória sem nyert olyan részletes kidolgozást, mint több más fogalomkör. így például nem említi a "vakraktár"-t, az öntartó állványokat, a 10 000 lakosra számított optimális levéltárnagyságot, ami nem lenne érdektelen egy ilyen kézikönyvben, ha olyan adatok is megtalálhatók benne, mint pl. a levegő összetétele. A terminológiai munkáknak, mint ezt a bevezető tanulmány is rögzíti, három fajtáját különböztethetjük meg, úgy mint a szótárt, vagy szójegyzéket, az értelmező szótárt, és a lexikont. Ember Győző a legtartalmasabb, legtöbbet nyújtó s éppen ezért a legnehezebb műfajt választotta. Az egyes fogalmakhoz fűzött meghatározások magyarázatai általában letisztultak, pontosak s találóak. Többségükben olyanok, hogy minden további nélkül elfogadhatjuk, s feltehetőleg generációkon keresztül fogják használni valamennyit. Mégis nem csekély azon meghatározások száma, melyeket fenntartással fogadunk, vagy nem találunk szerencsésnek. Ennek több forrása van. A mű bevallott célja szerint kiválaszt, ajál kifejezéseket fogalmak jelölésére, s így tulajdonképpen hatást kíván gyakorolni a magyar levéltári szóhasználatra. Tehát újít is, - de megítélésem szerint sajnos nem mindig ott, ahol erre szükség lenne. Példának említem a szaklevéltár fogalmát, amit az 1969. évi 27. sz. tvr. rögzített a magyar levéltári nyelvben. A gyakorlatban - különböző intézkedések folytán - az általános levéltár ellentétpárjaként alkalmazzák, s a külön levéltárakat, azaz egy-egy intézmény, vagy intézménytpus iratait átvevő levéltárakat értik alatta. Ezt a szóhasználatot rögzi421