Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - IRODALOM - Érszegi Géza: Ismertetők a vatikáni titkos levéltárról / 381–385. o.

eddig egyetlen általános ismertető jelent meg A. Finktől, az is negyven éve /Das Vatikanische Archiv, Einführung in die Bestá'nde und ihre Erforschung. Tübingen 1942, második kiadása: Róma 1951/. Azok az országok, melyek érdeklődnek saját történelmük iránt, valamennyien kutatókat, sőt kutatóintézeteket tartanak Rómában abból a célból, hogy saját nemzeti történetüknek a Vatikáni titkos Levéltárban megbúvó adatait összegyűjtsék; sajnálatos, hogy mi nem tartozunk ezen országok közé, s csak mások kalauzolásával juthatunk egy-egy adathoz. Pásztor Lajos Afrika és Európa kapcsolatfelvétele, egymásfelé tapogatózása történetének főbb kronológiai fogódzóit a bevezetőben felsorolja, mégpedig olyképpen,- hogy először egész Afrikára vonatkozóan adja meg ezeket az időrendi csomópontokat, majd sorraveszi az egyes országokat az olasz ABC és megnevezés betűrendjében. S minthogy az egyház és e területek kapcsolata a missziós tevékenység révén realizálódott, ezért e missziós munka története tükröződik túlnyomóan ezekben az évszámokban, valamint azokban a bibliográfiai adatokban, melyeket bőven nyújt a könyvében a szerkesztő. A kalauz két, a cimben is jelzett nagyobb egységből áll, a Vatikáni titkos Levéltár és az egyéb olaszországi egyházi levéltárak ismertetéséből. Levéltáranként minden bevezető ismerteti a levéltár használatához szükséges főbb tudnivalókat: a levéltár cimét, a kutatási engedély megszerzésének módját, az anyag kutathatóságának korhatárát, a levéltár nyitvatartását és szolgáltatásait. A Vatikáni titkos Levéltárba Pásztor Lajos vezeti be az olvasót. Röviden összefoglalja az V. Pál /1605-1621/ idején létrehozott intézmény történetét. Röviden kitér a VII. Sándor pápa /1655-1667/ idején ús 1790-ban történt gyarapodásra, majd megemlékezik a levéltárnak az 1810/1311-i Franciaországba való hurcolásáról, s végül az 382